Nem egyszerű életszakasz a tinikor. A felnőtté válás során a fiatalok rendszerint távolodnak a szülőktől és inkább a saját korosztályukban próbálják megtalálni magukat. Ha nem jó irányra lelnek, akkor egy esetleges életkrízis során még az is előfordulhat, hogy nem megfelelő eszközökhöz folyamodnak. Éppen ezért tartják fontosnak a reformátusok, hogy segítsék az oktató, nevelő munkát. De hogyan teszik mindezt? Bigott vallásosság? Kényszerített hitélet? Teljes szakítás a világi dolgokkal? Az egyházi nevelés egyenlő a szerzetesi élettel?

„Igyekszünk nem kinyilatkoztatni a válaszokat, ahogyan azt sokan az egyházról gondolják, hanem azt a helyet biztosítjuk, ahol nagyon sokféle válasz van és mindenkinek a véleménye számít” – mondta el rádiónknak Bodnár Máté, református ifjúsági lelkész. Hozzátette: az ő tisztségének létrejötte is jelzi, hogy a reformátusok nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalok nevelésére. Ennek érdekében olyan ifjúsági csoportokat hoztak létre, ahol rendszeresen találkozhatnak egymással a serdülőkorú fiatalok.

Itt sokat játszanak, zenélnek, beszélgetnek, arra törekszenek, hogy a fiatalok megtalálják a látható és láthatatlan segítséget. „Ahelyett, hogy ítélkeznénk felettük, segítünk, hogy közösen oldjuk meg az élet kérdéseit, kríziseit. Ezt pedig saját közegben tehetik. Csodálkozom, hogy milyen ereje van annak, amikor egymás felé kezdenek megnyílni és maguk fogalmazzák meg a válaszokat. Ha mindez hittanórán zajlik, akkor az is előfordul, hogy kevés a 45 perc” – fogalmazott.

- Sz-Sz-B megyei Sajtószolgálat -