A lemezkiadó eredetileg azt tervezte, hogy filmet készít a zenekar nagyszabású koncertturnéjáról, ám miután a Pink Floyd élő fellépéseiről készült próbafelvételek nem bizonyultak megfelelőnek, a projektet teljesen újragondolták. Így született meg a valós jeleneteket kézzel rajzolt animációval ötvöző, erősen szimbolikus film, amelyben szinte egyáltalán nincs hagyományos értelemben vett párbeszéd. A produkcióhoz a Pink Floyd rajongójaként is ismert brit filmrendező, Alan Parker csatlakozott, aki korábban a nagy sikerű Bugsy Malone és Fame című musicaleket rendezte, valamint Gerald Scarfe szatirikus karikaturista.

A főszerepet – amelyet eredetileg  Roger Watersnek szántak – a Boomtown Rats ír énekese, Bob Geldof alakítja, aki Floyd „Pink” Pinkertont játssza. A történet a főhős droghasználattal súlyosbított idegösszeomlását, majd későbbi újjászületését mutatja be, immár egy neofasiszta diktátor szerepében. Ezeket a jeleneteket Pink életének meghatározó pillanataira visszatekintő, nyers flashbackek szakítják meg. Minden egyes esemény egy-egy újabb téglát jelent abban a jelképes falban, amelyet Pink az érzései köré épít, a történet pedig egy hosszú animációs jelenetben csúcsosodik ki, amikor Pink saját maga felett mond ítéletet.

A forgatás során Parker, Scarfe és Waters gyakran került összetűzésbe egymással. Parker később úgy írta le a film elkészítését, mint alkotói pályafutása egyik „legnyomorúságosabb élményét”. A Pink Floyd gitárosa, David Gilmour pedig úgy vélte, hogy a The Wall elkészítése jelentette a Roger Watersszel kialakuló, egyre súlyosbodó konfliktusuk kezdetét, amely végül a zenekar felbomlásához vezetett.

A film váratlan sikert aratott: kezdetben mindössze egyetlen moziban vetítették, az országos bemutatót követően azonban egészen a jegybevételek alapján, a filmes sikerlisták harmadik helyéig jutott. A film később, DVD-s megjelenésnek köszönhetően újabb életre kelt, és idővel kultikus klasszikussá vált.

Fotó: Pete Still/Redferns/Getty Images