1965, június 12-én dobta piacra a The Rolling Stones minden idők egyik legnépszerűbb rock számát, az “(I Can’t Get No) Satisfaction”-t. A dalt Nagy-Britanniában, „szexuálisan túl provokatív” szövege miatt, eleinte csak kalózrádiók játszották, ám idővel világszerte minden rádióban megszólalt. A “Satisfaction” 2006-ban felkerült az amerikai Kongresszus Könyvtár Nemzeti gyűjteményébe is.
Az “(I Can’t Get No) Satisfaction” először nem a Rolling Stones szülőhazájában, Nagy-Britanniában, hanem az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg, kislemezként. Később pedig felkerült a zenekar negyedik stúdióalbuma, az „Out of Our Heads” amerikai változatára. A “Satisfaction”, a kezdeti fenntartások ellenére, nagy sikert aratott a tengerentúlon és a Stones első számú slágere lett Amerikában.
Az Egyesült Királyságban a dalt eleinte csak kalózrádiók játszották, mert a szexuálisan túl provokatívnak számított. Később mégis az “(I Can’t Get No) Satisfaction” lett a Rolling Stones negyedik számú listavezető slágere az Egyesült Királyságban.
A világ egyik legnépszerűbb felvételét 2021-ben a Rolling Stone magazin a 31. helyre rangsorolta minden Idők 500 legjobb dala listáján, 1998-ban beválasztották a Grammy Dicsőség Csarnokába, 2006 óta pedig az amerikai Kongresszusi Könyvtár legjelentősebb hangfelvételeit őrző gyűjtemény része.
A dalt Keith Richards és Mick Jagger írták – előbbi a zenéért, utóbbi a szövegért felelt. Keith Richards életrajzából az is kiderül, hogy az “(I Can’t Get No) Satisfaction”-t Carlton Hillben, St. John’s Wood- i lakásában, gyakorlatilag álmában írta, és a dal azóta híresé vált riffjének „piszkozatát”, egy Philips kazettás magnón rögzítette. Elmondása szerint, amikor reggel bekapcsolta a lejátszót, fogalma sem volt, hogy ez az ő műve. „Két percnyi akusztikus gitárjátékot hallottam, majd azt, ahogyan koppan a földön a pengető, és aztán negyven percen át hallani, hogy horkolok” – mesélte Keith Richards, aki könyvében azt is elárulta, hogy Mick Jagger a Clearwater-i háza medencéjénél “dobta össze” meg a dal szövegét, alig négy nappal azelőtt, hogy bevonultak volna a stúdióba, hogy rögzítsék a felvételt.