Az angol író és filozófus J. R. R. Tolkien trilógiájának első kötete, “A Gyűrű szövetsége” 1954. július 29-én az Egyesült Királyságban. Tolkein köztudottan lassan dolgozott – a “A Gyűrük ura” 10 éven át készült, hogy később a fantasy irodalom alapkövévé váljon. Tolkeint tartják a fantasy műfaj atyjánka, amelyet azonban a “A Hobbit” című regényével indított el – azt csak később követte a “A Gyűrűk uar” trilógia, amely a Hobbit történetének folytatása.
Tolkein, aki a egytemi tanárként dolgozott 1937-ben kezdte el írni “A Gyűrük urát”, a kiadója biztatásra, emylet a Hobbit világa igencsak felcsigázott. Az író azonban előre figyelmeztette a kiadóját, hogy lassan halad az írással, mivel teljes munkaidőben az egyetemen dolgozott, az új könyvétől pedig egy kis jövedelemkiegészítést remélt. 1943-ban írói válságba került, ám 1944-ben mégis folytatta művét. Az inspirációt a fia adta, aki akkoriban a fronton volt, apja pedig folyamatosan küldte neki a fejezeteket. Tolkien végül 1947-ben kopogott be a kiadójáhz az első, összesen 9250 oldalas kézirattal. Terjedelme miatt a szerkesztőkkel végül a történetet három részre bontották, így jelent meg elsőként “A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége”, amelyet a “A Gyűrűk Ura: A két torony” és a “A Gyűrűk Ura: A király visszatér” követett.
Tolkein klasszikusát Göncz Árpád fordította magyarra, és így írt a számára is különleges irodalmi alkotásról:
“A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig -legalábbis terjedelmét tekintve- alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében – vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak.
Különös világ ez az emberfölötti -vagy emberalatti- lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.”
A regény élőszereplős filmváltozata 1999 és 2003 között készült Peter Jackson új-zélandi filmrendező vezetésével. A három film kritikai és kasszasikert aratott, ma már igazi klasszikusnak számít.
Fotó: Haywood Magee/Getty Images
