December 29-én ünnepli a születésnapját Vincze Viktória popénekesnő, az 1972-es Táncdalfesztivál felfedezettje, aki váratlanul került a reflektorfénybe, és már korán a visszavonulás mellett döntött. Karrierje során külföldön is sikert sikerre halmozott, mégis az itthoni közönségnek a leghálásabb – pályafutását a Nemzeti Archívum segítségével idézzük fel.
„A mosolyodat el kellene ültetnem, ha neked nem lesz több, nekem teremjen. El kellene ültetnem, hogy kihajtson, ha neked elfogyna, nekem maradjon.” – ezekkel a sorokkal indult az ekkor mindössze 23 éves Vincze Viktória karrierje az utolsó hazai Táncdalfesztiválon, és ennek a dalnak a hirtelen sikere repítette a fiatal, kiváló hangú énekesnőt egészen Tokióig.
Kevesen emlékeznek már rá, hogy az 1972-es színpadi debütáláshoz némi szerencsére is szükség volt. Vincze Viktória némiképp váratlan szereplése és az azt követő országos ismertség csupán egy beugrásnak köszönhetően valósulhatott meg: Dévai Nagy Kamilla táncdalénekest kellett helyettesítenie A mosolyodat el kellene ültetnem című fesztiváldallal.
A ’72-es Táncdalfesztiál koncepciója is a csinos énekesnő kezére játszott: a 60-as évek hasonló fesztiváljain ismertté vált, és visszavonuló táncdalénekeseket kívánták felváltani az új tehetségekkel. Ekkor vált ismertté a táncdalénekesek következő generációjának több elismert tagja, így Cserháti Zsuzsa és Szűcs Judith is.
A tehetséges táncdalénekesnő a gyors berobbanást követően nemcsak itthon, de szerte Európában, sőt azon kívül is ért el sikereket. Vendégszerepelt többek között Lengyelországban, Csehszlovákiában és Kubában, de az NDK-ban sőt az NSZK-ban is. 1973-ban az írországi Castlebar dalversenyén harmadik díjat nyert, 1974-ben pedig Japánban a tokiói Yamaha Fesztiválon ért el második helyezést. Ugyanebben az évben a Hány éjjel vártam című számával aratott ismét nagy sikert a hazai slágerlistákon és az Ifjúsági Park rendszeres, népszerű fellépőjévé vált. Mivel az éneklés mellett gitáron is játszott, fellépésein nem ritkán önmagát kísérve adta elő a dalait.
A szólóénekesi sikereit követően 1982-ben bátyjával, a dobos Vincze Tamással közösen alapították meg a Viki és a Flört elnevezésű együttesüket. A zenekarral már nagyrészt angol nyelvű felvételeket, albumokat készítettek az amerikai újhullámos előadók mintájára, főképp hard rock és heavy metal stílusban. A nyolcvanas években „Viki” a zenekarral újfent bejárta a világot. Sikeres pályáját két súlyos autóbaleset törte derékba, emiatt 1995-ben végleg visszavonult a színpadtól. Először még 1978-ban sérült meg, az ezredforduló környékén pedig egy újabb baleset vétlen áldozatává vált, teljes gyógyulása pedig hosszú évekig elhúzódott.
Visszavonulása óta csupán egyetlen alkalommal, a 2009-es Volt egyszer egy táncdalfesztivál! nagykoncerten láthatta újra a színpadon a közönség. A Papp László Budapest Sportarénában megrendezett gálaműsoron az 1966 és 1972 közötti táncdalfesztiválok résztvevői léptek újra színpadra, Vincze Viktória pedig Hány éjjel vártam című egykori slágerét adta elő a nosztalgiázni vágyó rajongóknak.
Fotó: Nemzeti Archívum
