Az 1946. október 29-én született Ihász Gábor kisfiúként arról álmodozott, hogy híres futballista lesz, ám egy vizsgálat során kiderült, hogy nem bírja a szíve a terhelést. 20 évesen teljesen magába roskadt a Vasas SC NB I-es focistája, amikor közölték vele, hogy egy visszamaradt szívizomgyulladás nyomai látszódnak az egyik szívizmán, ami miatt versenyszerűen már nem sportolhat tovább.

Erről így nyilatkozott egyszer: „Az orvosok kérlelhetetlenek voltak, szigorú utasításukkal eltiltottak a labdarúgástól. Úgy éreztem, nem tudok meglenni foci nélkül. Elképzelhetetlennek tartottam az életemet a zöld gyep és a fiúk nélkül.”

Mivel nehéz volt az elválás, végzett gyógymasszőrként még a csapat mellett maradt tíz éven keresztül. Közben autodidakta módon gitározni is megtanult, így egy-egy buszút során énekével szórakoztatta csapattársait. Elmondása szerint valóságos showmanné vált a hosszú vidéki és külföldi utak során. Bátorságot merítve a pozitív visszajelzésekből, felkereste példaképét, Máté Pétert, aki felkarolta a fiatalembert.

Eleinte „csak” szerzőként ismerhette a nagyközönség. Több slágert is írt többek között Máté Péternek, Szécsi Pálnak, Szűcs Judithnak, Aradszky Lászlónak, a Záray–Vámosi házaspárnak és Koós Jánosnak. Később gitáros előadóként járta az országot, dalaiban mindig a saját érzéseit, vágyait és gondolatait fogalmazta meg, amivel aztán hamar elnyerte a közönség szeretetét.

A Metronóm ’77 könnyűzenei versenyen a Múlnak a gyermekévek című szerzeményével elnyerte a közönségdíjat. Olyan, ma is szívesen hallgatott populáris dalok kötődnek a nevéhez, mint az Állj meg kislány, az Elszáll a gondom vagy a Dúdold el. Zenei pályafutása sajnos ugyanolyan gyorsan véget ért, mint futballkarrierje. Fiatalon, 1989-ben hunyt el a legendás dalszerző.

Fotó: Hámor Szabolcs/MTI Rt. Fotószerkesztőség