Hihetetlen, de két évtized telt el azóta, hogy Bubik István, Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész itt hagyta a földi színpadot . A Nemzeti Archívum segítségével emlékezünk rá.
Bubik István 1958. május 19-én született Budapesten. Édesanyja budapesti orvoscsalád sarja volt, édesapja Orosházáról származott. Bubik ott szeretett bele a lovakba, ezért is akart egy ideig lótenyésztő lenni. Színésztehetségét középiskolában fedezték fel egy előadáson az esztergomi ferences gimnáziumban: az egyik atya tanácsolta neki, hogy jelentkezzen a főiskolára.
1981-ben színészdiplomát szerzett, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Már fiatalon eljátszhatta Ádám szerepét Az ember tragédiájában, de megkapta az István, a király, a Csongor és Tünde, valamint a Tartuffe címszerepét is. A fiatal színészt a kritika és a közönség is elismeréssel fogadta. Munkáját fegyelmezettség és rendszeretet jellemezte, fontos volt számára, hogy először lélektanilag ismerje meg az eljátszott karaktereket. Lassan és pontosan dolgozott, minden mondatnak meg kellett érnie benne.
Bár kiemelkedően sikeres volt és nagyon sok főszerepet kapott, 1990-ben otthagyta a színházat, hogy Angliába utazzon dolgozni, mivel fordulóponthoz érkezett az életében, és át akarta gondolni, hogyan tovább. Visszatérve Budapestre a Művész Színház társulatához csatlakozott, majd a színésztársaival közösen létrehozott Kelemen László Színkörnél töltött időszak után, 2000-ben az Új Színházhoz szerződött.
Munkáját meghatározta az adni akarás: a kollégáival és a közönséggel szemben is. A Színész Chartát mindenhová magával vitte, melynek alapján szakmai életének jelszavai az őrködés, küzdelem és felelősségvállalás voltak. Mindig próbált változtatni, valamit hozzáadni szerepeihez, így nem volt két ugyanolyan elődása. Bár filmen nem érezte magát annyira otthon, mint a színpadon, egyik vágya az volt, hogy kalandfilmben játszhasson, mert úgy gondolta, illene a személyiségéhez. Vallotta, hogy a jó színházhoz igazi önismeretre van szükség. Ebből a tudatosságból fakadóan csak olyan szinkronszerepeket vállalt, amelyeket igazán át tudott élni – és ezekre is rengeteget készült. Ő volt Sylvester Stallone szinkronhangja a Rockyban, és az ő hangján szólalt meg Tom Hanks is a Forrest Gumpban.
A Rudolf Péter által „bohém forradalmárként” jellemzett művész 2004-es halálát követően az Új Színház róla nevezte el stúdiószínpadát. Művésztársai létrehozták emlékére a Bubik István-díjat, Esztergomban pedig utca is viseli a nevét.
Fotó: Sándor Katalin/MTI