Karády Katalin 1939-ben üstökösként robbant be a magyar filmgyártásba. A híres színésznő Kanczler Katalin néven született 1910. december 8-án, Kőbányán. Bár családja anyagi körülményei szűkösek voltak, egy program keretében a ’20-as évek elején néhány hetet Svájcban, később Hollandiában töltött, ahol egy másik életvitelt is kipróbálhatott. Hazatérve gyakran szerepelt az iskolában, már akkor otthon érezte magát a színpadon. Később kétszer is elkezdett színészetet tanulni, de egyik alkalommal sem volt kitartó. Kivételes szépségével és egyedülálló búgó hangjával azonban többre volt hivatott, és szerencséjére találkozott Egyed Zoltán újságíróval. Ő volt felfedezője és későbbi menedzsere, tőle származik a Karády művésznév is. Egyed ének- és táncórákra vitte Karádyt, és bemutatta Bajor Gizinek, aki, látva tehetségét, nagy jövőt jósolt neki.

Egyed már első filmje, a Halálos tavasz előtt elhíresztelte Pesten, hogy új színésznő született. Karády Katalin teljesen új ideált testesített meg: a korábban népszerű naiv színésznőkkel ellentétben ő a végzet asszonya volt, s egyben Magyarország első modern sztárja hatalmas rajongótáborral, akik festményeket készítettek róla, verseket írtak hozzá, sőt, megpróbáltak hasonlítani rá. Például Karády hatására jött divatba a nadrág és az inggallér a nők körében, de rajongói közel 300 klubot is alakítottak.

A kivételes népszerűségnek örvendő színésznő élete nagy fordulatot vett a háború után, 1949-től filmjeit és dalait már nem tűzték műsorra, ezért 1951-ben elhagyta az országot. Először Brazíliában élt, majd New Yorkban telepedett le, ahol kalapszalont nyitott. 1990. február 8-án hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Noha csak néhány évig tartott színészi karrierje, páratlan alakításaival, igéző tekintetével és felejthetetlen hangjával máig a magyar filmtörténet egyik leghíresebb dívája, akinek dalait ma is szívesen idézzük fel.

Fotó: MTVA