Az átható énekhanggal és lenyűgöző zongoratudással rendelkező Franklin, akit méltán neveztek a “soul királynőjének”, gospelénekes gyökereiből építette fel ikonikus karrierjét a populáris zenei műfajokban. Nemcsak, új mércét állított fel a pop- és soulénekesek számára, hanem egyben példát mutatott az afroamerikai női művészek számára, hogy kiálljanak tehetségük és adottságaik mellett és – ahogy híres dalában is megénekelte – kivívják maguknak a  tiszteletet.

“Az ő példájának köszönhetően a női énekesek minden rasszból nagyobb szabadságot kaptak, esélyt a gátlások nélküli önkifejezésre” – írta Anthony Heilbut gospel producer, 2012-ben. “Legnagyobb hatását saját közösségében fejtette ki: újfajta önkifejezési formákat vezetett be, amelyek mélyen megváltoztatták a fekete nők életét és világhoz való viszonyát.”

Franklin hosszú és rendkívül sikeres karrierje során összesen 77 slágert juttatott be a Billboard Hot 100 listájára. Pályája az 1960-as évek végén érte el csúcspontját, az Atlantic Recordsnál, ahol Jerry Wexler producerrel és a Muscle Shoals Rhythm Section zenészeivel dolgozott együtt, és olyan klasszikusokat hozott létre, mint a “(You Make Me Feel Like a) Natural Woman,” “Chain of Fools” vagy a “Think.”

A ’80-as évek közepén Franklin pályáján újabb sikerkorszakhoz érkezett: a Who’s Zoomin’ Who? című albuma lett első platinalemeze. Még karrierje utolsó éveiben is képes volt slágereket gyártani: 2014-es felvétele, Adele “Rolling in the Deep” című dalának átdolgozása, történelmet írt, hiszen Franklin lett az első nő, akinek 100 dala szerepelt a Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs listán.

A templomból a zenei nagyszínpadra

Aretha Louise Franklin 1942. március 25-én született Memphisben Barbara Franklin énekes-zongorista és C.L. Franklin prédikátor gyermekeként. Szülei 1948-ban különváltak, édesanyja 1952-ben elhunyt. C.L. Franklin országosan ismert vallási vezetővé vált, és amikor Aretha 14 éves lett, menedzselni kezdte őt, hogy profi énekessé válhasson. Kezdetben gospelt énekelt, de példaképét, Sam Cooke-ot követve remélte, hogy áttörést ér el a popzene világában is.

Első, nem vallási témájú albuma 1961-ben jelent meg, és a “Won’t Be Long” című dala bekerült az amerikai kislemezlistára. Az ifjú Aretha a Columbia Records művészeként feltörekvő csillagnak számított, és jövedelmező élő fellépéseket is vállalt, de korai popdalai még nem tükrözték a gospel erejét, amely későbbi munkáját egyedivé tette.

Ez 1966-ban változott meg, amikor Franklin az Atlantic kiadóhoz szerződött. A Muscle Shoals-i FAME Studiosban Wexlerrel együttműködve egy tüzes, új hangzást alakított ki, és amikor 1967-ben kiadta Otis Redding “Respect” című dalának feldolgozását, elsöprő sikert aratott. Ezzel Franklin végérvényesen zenei ikonná vált, és inspirációt nyújtott a polgárjogi és nőjogi mozgalmak számára is. Az 1960-as évek végére már mindenki “a soul királynőjeként” ismerte.

Jonathan Gould, Otis Redding életrajzírója így írta le Franklin feldolgozását:

“Aretha hónapokig csiszolta az átdolgozást testvéreivel, Ermával és Carolynnal, akik a háttérénekesek voltak. Mire felvételre került a sor, a dalt teljesen a sajátjává formálta. […] Az igazi csavar a harmadik versszakban jött, és teljesen új értelmet adott a dalnak: Aretha meghagyta és így ugyanúgy ígérte, mint Otis, hogy ‘az összes pénzem neked adom’, de hozzátette: ‘És csak annyit kérek cserébe, drágám / hogy tisztelettel bánj velem, amikor hazaérek’.”

A megújulás művészete

Az 1970-es évek közepére Franklin zenéje kereskedelmileg már kevésbé volt sikeres. Jerry Wexler távozása és több sikertelen album után az évtized végén elhagyta az Atlantic kiadót. Bár a slágerlistákon való jelenléte megingott, kulturális jelentősége tovább nőtt – például ikonikus szereplésével az 1980-as “The Blues Brothers” című filmben, amellyel tovább erősítette „legenda státuszát”.

A ’80-as évek közepén Tina Turnerhez hasonlóan Franklin is új közönséget talált magának: olyan slágerekkel, mint “Freeway of Love” és “I Knew You Were Waiting for Me” (George Michaellel közösen) ismét népszerű lett. Karrierje során időnként kevésbé emlékezetes dalokat és albumokat is készített, de mindig képes volt újabb és újabb visszatérésekre – mint például az 1993-as “A Deeper Love”, amely ismét slágerré vált.

Élete végére Franklin minden elképzelhető amerikai zenei kitüntetést elnyert  – többek közt 44 Grammy-jelöléséből 18-at váltott díjra. 1987-ben beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, 2006-ban a Super Bowlon ő adta elő az amerikai nemzeti himnuszt, 2009-ben pedig az elnöki beiktatáson énekelt.

Néhány évvel később, Barack Obama elnök, Franklin 2015-ös Kennedy Center Honors előadása után így fogalmazott:

“Amerika történelme megelevenedik, amikor Aretha énekel. Senki sem testesíti meg jobban az afroamerikai szellemiség, a blues, az R&B és a rock and roll közötti kapcsolatot – azt, ahogyan ahogy a nehézségekből és fájdalomból szépség, élet és remény születik.”

Aretha Franklin 2018. augusztusában, 76 éves korában hunyt el hasnyálmirigyrákban. Otthonában érte a halál, családja és barátai körében.

 

Fotó:  Paul Natkin/Getty Images