A „Roxanne”, amely a The Plice hazájában az Egyesült Királyságban 1978. április 7-én jelent meg, kezdetben nem nagyon keltette fel a zenekedvelők figyelmét. Az Egyesült Államokban, ahol csak 1979. február 24-én dobták piacra – amikor Stingék éppen amerikai turnén voltak- a „Roxanne” szintén nem aratott nagyobb sikert, egészen addig, míg egy austini rádiós lemezlovasa el nem elkezdte játszani. A felvétel nagyon jó visszhangot kapott, így más rádióállomások zenei repertoárjába is bekerült. A dal végül 1979. április 28-án a 32. helyig jutott a Billboard Hot 100-on.
Körülbelül ugyanebben az időszakban az Egyesült Királyságban is újra kiadták a dalt, amely 1979. május 19-én – több mint egy évvel az eredeti megjelenés után – a 12. helyet érte el a brit slágerlistán. A többi pedig már zenetörténelem, mivel a „Roxanne” az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is gyorsan kultikus felvétellé vált, függetlenül attól, hogy nem kötött ki a slágerlisták élén.

A “Roxanne”-t, amely a BBC szerint az egyik leggyakrabban játszott rockballada a brit rádiókban, a mai napig az egyik legnagyobb hatású new wave dalnak tartják, és az évek során számos előadó dolgozta fel. A dalt Rolling Stone magazin beválasztotta a minden idők 500 legjobb dala közé (2004-es és 2010-es listáján is szerepelt), a Rock and Roll Hall of Fame hivatalos leírása szerint pedig “Roxanne” kulcsszerepet játszott abban, hogy a The Police bekerüljön a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.

A “Roxanne” egy férfiról szól, aki beleszeret egy prostituáltba – ahogyan a Micsoda nő! című filmben – figyelmes vele, próbálja elmondani neki, hogy jobbat érdemel, és hogy tisztességesebb foglalkozást kellene találnia.
A dal születése a The Police Párizsi fellépéséhez kapcsolódik: a zenekar szállodája a francia főváros vöröslámpás negyedében volt, a környéken és a hotelben dolgozó örömlányok világa pedig felkeltette Sting figyelmét, aki itt látott először prostituáltakat. Elgondolkodott rajta, milyen lenne, ha beleszeretne egyikükbe, feltételezve, hogy néhányuknak talán barátja is van – ekkor kapta az ötletet, a „Roxanne”-hoz.

A dal címét egy klasszikus irodalmi karakter, Roxane, Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című darabjának hősnője inspirálta, miután Sting a párizsi utcákat róva megpillantott egy plakátot egy Cyrano de Bergerac előadásról.

„Ez a két ellentétes gondolat – a gyönyörű név és az elegáns románc kontrasztja azzal, amit a hotelben láttam – teljesen lázba hozott” – mesélte Sting a People magazinnak 2023-ban. „Felmentem a szobámba, felvettem a gitárt, és elképzeltem ezt a nőt, életre keltettem őt a fejemben.”

A „Roxanne” intrójában pedig a rocktörténelem talán egyik egyik legszórakoztatóbb véletlen eleme hallható. A stúdióban, ahol a „Roxanne”-t rögzítették, volt egy zongora, amelyre Sting ráült, azt gondolva, hogy a fedele le van zárva. Mivel éppen ment a vokális részek felvétele, így rögzítették azt a hangot is, ahogyan Sting ráhuppan a zongorára, valamint az azt követő nevetését is. Ezeket a hangokat bekeverték a dal intrójába, így igazán egyedi csavart adva a számnak.

Fotó: Peter Noble/Redferns/Getty Images