„Mindenkit szeretettel köszöntünk a Szaljut–6 űrállomás fedélzetéről” – 45 éve így üdvözölte a Magyarokat Farkas Bertalan a világűrből, pedig nem akart űrhajós lenni. Gyerekkorában jobban érdekelte őt a futball. Egy interjúban tréfásan megjegyezte, hogy a súlytalanság érzését már az iskolapadban is megtapasztalta, amikor csínytevésekért pajeszánál fogva vonták felelősségre.

Világűrbe vezető útjáról elmondta, mit szólt hozzá annak idején a családja: „Édesanyám és feleségem sem lelkesedett azért, hogy vadászpilóta legyek, hát még űrhajós. A kiképzést azért csináltam végig mosolyogva, mert nem hittem, hogy eljutok a végéig. Emlékszem, a feleségem ölében a lányunkkal várt mindig otthon egy-egy teljesített vizsga után, és kérdezte, hogy kiestem-e. Végül eljutottam Bajkonurba, ahonnan már nem volt visszaút.”

Az Interkozmosz űrkutatási program keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője feljusson a világűrbe. Farkas Bertalan és Magyari Béla több mint két évet töltött Csillagvárosban, a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban, ahol elvégezték a felkészülést.

Farkas Bertalan kutatóűrhajós és Valerij Kubaszov parancsnok 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indultak útnak a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból a Szojuz–36 űrhajóval, amely valójában egy rendkívül szűkös, kis rekeszekből álló űrtaxi volt. Négy fokozatban gyorsulva érték el a 28 000 km/h-s első kozmikus sebességet, és ezzel megkezdődhetett Föld körüli keringésük. Minden űrhajós arra vágyik, hogy fentről pillanthassa meg szülőhazáját. Magyarország határait szerencsére jól kirajzolják a Kárpátok, így a rendelkezésre álló mindössze 8 másodperc alatt Farkas pontosan be tudta azonosítani. Visszaemlékezése szerint leírhatatlan élmény volt a világűrből látni a Földet – legszívesebben az űrben töltött 6 nap alatt csak a napfelkeltében, a naplementében és a csillagokkal teli kozmikus éjszakában gyönyörködött volna.

Egy nap utazás után sikeresen dokkoltak a Szaljut–6 űrállomáshoz, ahol a már „tágasnak” számító, 100 légköbméterben úszkálhattak a súlytalanság állapotában. Az űrrepülés során a pilóták számos tudományos kísérletet végeztek, köztük több magyar fejlesztésű műszerrel is. Farkas Bertalan 54 kísérlete főként orvosbiológiai és technológiai témákra irányult. A Pille nevű sugárdózismérőt például ma is alkalmazzák az űrhajósokat érő sugárzás mérésére. A Balaton műszerrel az űrhajósok aktuális koncentrációs szintjét lehet nyomon követni, ami kulcsfontosságú az űrséták biztonságos tervezésénél. Érdekesség, hogy a kristályszerkezetek átalakítására irányuló űrkísérletek nélkül ma talán nem is léteznének mobiltelefonok.

Farkas nagy gondot fordított arra, hogy magyar vonatkozású emlékeket vigyen magával az űrbe: a Nemzeti dal egy példányát, Bolyai János Appendixét, valamint kalocsai mintás konzervdobozokból fogyasztott pörköltet, libamájat és virslit. Még a TV Maci is elkísérte – a hétfő esti mese a világűrből szólt a gyerekeknek.

Az űrutazás hatalmas figyelmet keltett. Farkast előléptették alezredessé, több állami kitüntetést kapott, és egy budapesti oktatási központ, valamint egy kisbolygó is a nevét viseli.

Fotó: Németh Ferenc/MTI