Deborah Ann Harry 1945. július 1-jén született Angela Trimble néven Miamiban, Floridában. Három hónapos korában fogadta örökbe Catherine és Richard Harry, akik Hawthorne-ban, New Jersey vittek egy kis ajándékboltot. Négyéves korában tudta meg, hogy örökbe fogadták. Kezdetben nem akarta felkutatni biológiai szüleit, ám az 1980-as évek végén megtalálta koncertzongorista édesanyját, azonba Debbie erőfeszítései ellenére, nem akart vele kapcsolatba lépni.
Énekesi pályafutása előtt, az 1960-as évek végén Harrie New Yorkba költözött, ahol egy éven át titkárnőként dolgozott a BBC Rádió irodájában. De volt pincérnő a híres Max’s Kansas City étterem-klubban New Yorkban,és go-go táncos egy Union City-i diszkóban, még New Jersey államban, valamint Playboy nyusziként is kipróbálta magát.

Zenei karrierje az 1960-as évek végén indult, amikor háttérénekes volt a The Wind in the Willows nevű folk-rock együttesben, amely 1968-ban jelentette meg azonos című lemezét a Capitol Records gondozásában.
1973-ban csatlakozott a The Stilettos nevű együtteshez Elda Gentile és Amanda Jones oldalán. Hamarosan belépett a zenekarba gitáros Chris Stein is, aki Harry szerelme lett.
1974-ben Harry és Stein elhagyták a Stilettos -t a basszusgitárossal és dobossal együtt -, és megalapították az Angel and the Snake nevű formációt Tish és Snooky Bellomo énekesnőkkel.

Blondie néven először 1974 október 12-én léptek fel a híres CBGB’s klubban New Yorkban. A zenekar nevét gyakorlatilag azok a kamionosok „adták”, akik rendszeresen Debbie Harry után kiabáltak, hogy „Hey, Blondie!” (hé, szöszi!). Érdekes tény, hogy Debbie Harry eredetileg vörös volt, ám a platinaszőke haj mára a védjegyévé vált – a haját egyébként a mai napig maga festi.
Az első két Blondie albumon, az 1976-os, a zenekar nevét viselő korongon, és az 1977-es Plastic Letters-en jelentős punk és new wave hatás érződik, és bár ezeket az albumaikat az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is nagy sikerrel fogadták, az amerikai közönségnél csak az 1978-as Parallel Lines című lemez hozta meg az áttörést a zenekar számára – olyan világslágerekkel, mint a Heart of Glass és One Way or Another

A Blondie első kislemeze, az “X Offender”, 1976. június 17-én jelent meg. Az eredeti címe „Sex Offender” volt, és egy 18 éves fiú történetét mesélte el, akit letartóztattak, amiért fiatalkorú barátnőjével volt kapcsolata. Debbie Harry átírta a szöveget, így a dal egy prostituáltról szól, aki vonzódik a rendőrhöz, aki letartóztatta. A kiadójuk, a Private Stock nyomására a címet azonban „X Offender”-re változtatták.

1977 elején a banda David Bowie és Iggy Pop amerikai turnéján lépett fel előzenekarként, miután a két, akkor már ismert és népszerű zenész hallotta a debütáló albumukat és meghívta őket a turnéjukra.

1980 . február 1-jén jelent meg a „Call Me” című kislemez, amely az Amerikai dzsigoló című film főcímdala volt. A felvétel hat egymást követő hétig vezette az amerikai slágerlistát, és az év legnagyobb példányszámban eladott kislemeze lett az Egyesült Államokban.
1980 nyarán a Blondie a Roadie című filmben is feltűnt, amelyben Meat Loaf játszotta a főszerepet. Az együttes a Johnny Cash-féle “Ring of Fire” című dalt adta elő az egyik jelenetben. A dal amfelkerült a film zenei albumára, majd később az Eat to the Beat újrakiadására is.

Debbie Harry azonban több filmben is kipróbálta magát – és nem csak epizódszerepben: első főszerepét Amos Poe The Foreigner című művészfilmje után a Union City című neo-noir moziban kapta 1980-ban. Ezt követte David Cronenberg horrorja, a Videodrome következett, 1983-ban ahol James Woods oldalán szerepelt, majd 1987-ben jött a Forever, Lulu című film mellékszerepe, és a szatirikus táncfilm, a Hajlakk 1988-ban, ahol Velma Von Tussle-t alakította.

A Blondie 1982-ben feloszlott, mivel ekkoriban Chris Stein egy ritka bőrbetegségben szenvedett. Debbie Harry félretette zenei karrierjét, hogy ápolhassa őt. Stein végül felépült, de a kapcsolatuk nem élte túl a nehéz időszakot – azonban továbbra is barátok maradtak.
Később Harry – aki egész életében nyíltan beszélt a vágy és az intimitás témájáról nem csak a dalszövegeiben, hanem az interjúiban is – elárulta, hogy nőkkel is volt romantikus kapcsolata, bár hosszabb távon férfi partnerei voltak. Hasonló nyíltsággal beszél az öregedésről és plasztikai beavatkozásokról is és azt vallja, hogy ezek „hasonlóak egy oltáshoz: önmagunk ápolásának eszközei”
Memoárját 2019-ben adta ki„Face It: A Memoir” címmel, amelyben olyan személyes traumákat is feltár, mint a nemi erőszak és a késes rablás aminek áldozata volt.

Harry szoros barátságot ápolt Andy Warhollal, aki 1980-ban több műalkotást is készítve az énekesnőről egyetlen fotózás során a híres „Factory” stúdióban. Debby Harry, azt nyilatkozta, hogy a barátsága Wrhollal inspirálta művészi nyitottságát.

Debbie Harry még a Blondie feloszlása előtt kipróbálta magát szólóban is: első önálló albuma, a KooKoo, 1981-ben jelent meg, Nile Rodgers produceri közreműködésével. A következő lemeze, a Rockbird, 1986-ban látott napvilágot – erről a French Kissin című kislemez bekerült a brit Top 10-be.
Harmadik albumát, a Def, Dumb & Blonde-ot, 1989-ben dobta piacra, rajta az Egyesült Királyságban Top 20-as slágerré váló I Want That Man-nel. Ezt követte a Debravation című album 1993-ban.

Zenei stílust váltva, Harry 1997-ben csatlakozott a Jazz Passengers nevű formációhoz, mint vezető énekesnő az Individually Twisted című albumukon. Több mint egy évtizedes szünet után 2007-ben tért vissza a stúdióba a Necessary Evil című szólólemezével.

1997-ben Debbie Harry újra összeállt a Blondie egykori tagjaival, hogy európai turnéra induljanak. 1999-ben, több mint 15 év szünet után új albummal is jelentkeztek No Exit címmel. Az albumról a Maria című kislemez Angliában listavezető lett – ez volt a zenekar hatodik brit No.1 száma, húsz évvel az első után – ezzel pedig Debbie Harry – 54 évesen – a legidősebb női előadó lett, aki valaha a brit kislemezlista élére került.

2004-ben jelent meg nyolcadik stúdióalbumuk, a The Curse of Blondie, rajta a „Good Boys” című kislemezzel, amely bekerült a brit Top 20-ba.
2006-ban a Blondie-t beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. 2008-ban turnéra indultak a Parallel Lines 30. évfordulója alkalmából. Három évvel később kiadták a Panic of Girls című új albumot.

A zenekar 2014-ben adta ki tizedik stúdióalbumát, a Ghosts of Download címen, amelyhez egy kísérőkiadvány is készült, újrarögzített Blondie slágerekkel. A Blondie legutóbb 2017-ben jelentkezett a Pollinator című albummal, melynek vezető kislemeze, a „Fun”, a Billboard Dance chart élére került az Egyesült Államokban.

Debbie Harry – aki 1981-ben sajtóközleményt adott ki, hogy tisztázza, a neve nem „Debbie Blondie” vagy „Debbie Harry”, hanem hivatalosan Deborah Harry – 80 évesen is aktív: retró divatkiállításokat szervez, és bár beszél arról, hogy gondolkodik a visszavonuláson, új zenéken és dokumentumfilmen dolgozik.

Fotó: Dia Dipasupil/Getty Images