A mai híd közelében már a római korban is állt híd, amely a Pannonia provinciában fekvő Aquincumot kötötte össze a túlparti erőddel. Az egységes Budapest 1873-as létrejötte után egyre sürgetőbbé vált az Óbuda és a rohamosan iparosodó angyalföldi városrész közötti összeköttetés létrehozása. A kormányt végül az 1908. évi XLVIII. számú törvény hatalmazta fel, hogy „Budapest székesfővárosban a Hungária körút és a III. kerület közt közúti Dunahidat építhessen, a hídhoz vezető feljárókat létesíthesse és az e végből szükséges városszabályozási és rendezési munkálatokat a közmunkák tanácsa útján végrehajthassa.

A munkálatokat az első világháború miatt már nem lehetett elkezdeni, a háború után pedig a főváros déli részén építettek új dunai átkelőt, a Horthy Miklós (ma Petőfi) hidat. A honfoglaló Árpád fejedelemről elnevezendő híd tervezésére csak 1930-ban írtak ki pályázatot, a két első díjat Kossalka János és Wälder Gyula, illetve Kotsis Iván és Mihailich Győző közös tervei kapták. A hídtengely elhelyezését hosszas viták előzték meg, mert a Duna négy, egymástól némileg eltérő irányú ágát kellett áthidalni, így el kellett dönteni, hogy megtörjék-e a híd tengelyét és érintsék-e a Margit-szigetet. Az átkelőt végül a Hajógyári-szigeten és a Margit-sziget északi csúcsán át egyenes tengellyel tervezték meg. A forgalmat Óbudán a Bécsi, a Vörösvári és a Szentendrei útra is levezették, aminek sok épület esett áldozatul. A még beépítetlen pesti oldalon ilyen gond nem merült fel. A Margit-szigetet 130 méterrel kellett meghosszabbítani, hogy a lehajtókat megépíthessék.

A hídszerkezet általános terveit Széchy Károly készítette, a hidat négy párhuzamos övű, lemezes főtartóval tervezték. Tíz nyílása közül egy az óbudai part, egy az óbudai Duna-ág felett, egy a Hajógyári-szigeten, három a budai főág, három a pesti főág és egy a pesti part felett haladt át. A hidat 27,6 méter szélesre tervezték, kétszer két közúti, két villamossávval és gyalogosjárdával.

Az építkezést 1939-ben kezdték el, az acélszerkezetekből Buda felől három nyílás és egy 20 méteres konzolos szakasz teljes szélességben meg is épült. A munka 1943-ban a második világháború miatt leállt és csak öt év szünet után, 1948-ban Láng-Miticzky Tibor irányításával folytatták. A híd szerelésénél – Széchy javaslatára – Magyarországon először alkalmazták az ún. konzolos szabadszerelést: az egyes hídnyílások beállványozása helyett a hídon mozgó 30 tonnás forgódaru emelte be a parton előzetesen összeszegecselt főtartók 12 méter hosszú, félmagasságú elemeit. Sávoly Pál tervei alapján a Hajógyári-sziget felett 45 méteres, a Margit-sziget fölött 90 méteres vasbeton áthidalást építettek a vasszerkezetek közé.

A hidat 1950. november 7-én, az 1917-es oroszországi bolsevik forradalom 33. évfordulóján adták át. Az évforduló előtti tisztelgésül a 33-as villamos járt rajta, és Sztálin hídra keresztelték, az eredeti Árpád híd elnevezést pedig csak 1956-ban kapta vissza.

A keskeny szerkezet egyre kevésbé felelt meg a megnövekedett forgalmi igényeknek, ezért az 1970-es években a kiszélesítés mellett döntöttek. A Petur Alajos vezette tervezők szokatlan megoldást választottak: a meglévő híd két oldalán ahhoz csatlakozva, de nem összeépítve külön-külön két főtartós szerkezetet építettek. A középső, régi főtartón van a villamospálya, a mellé épített „új” hidakon három-három forgalmi sáv és a járdák szolgálják ki az autó- és gyalogosforgalmat. Az Árpád híd teljes szélessége 35,3 méter, teljes hossza 981 méter lett. Korszerűsítették a Flórián teret is, ahol két kétsávos közúti felüljáró és nagy aluljárórendszer épült. A teljes munka mintegy nyolcmilliárd forintba került, az egész együttest 1984. november 5-én, a hármas metró Árpád hídig (ma: Göncz Árpád városközpont) meghosszabbított szakaszával együtt adták át.

A hidat többször felújították. 2015-ben a margitszigeti lehajtó rekonstrukcióját, illetve a hídfő és a hídfő mögötti üzemi tér, valamint a támfalas rész felújítását végezték el. 2025 nyarán pedig a híd dilatációs rendszerét cserélték ki. A felújításra azért volt szükség, mert az 1980-as években beépített szerkezet gumi lamellái elöregedtek, vízzárásuk megszűnt, ez pedig korróziós károsodást idézett elő, ami hosszú távon a híd deformálódásához vezetett volna.

A négy Duna-ágat a Margit-sziget és a Hajógyári-sziget érintésével átívelő Árpád híd a tőle északra megépített Megyeri híd 2008-as átadásáig Budapest leghosszabb, legészakibb és legforgalmasabb közúti hídja volt – utóbbi rekordját azóta is tartja.

Fotó: Máthé Zoltán/MTI/MTVA