Burton a legkiválóbb Shakespeare-színészek egyikeként vált ismertté, mágneses színpadi jelenléte és utánozhatatlan hangja lenyűgözte a közönséget. A Time magazin így írt róla: „A hangja annyira gazdag, hogy még egy nyúlpörkölt receptjét is költőivé tudja tenni.”
Sir John Gielgud színész szerint Burton akár Laurence Olivier színészi rangjára emelkedhetett volna, „de túlságosan vad volt, és állandóak voltak körülötte a botrányok – márpedig a színházi világban ez nem elfogadott.”

Richard Burton karrierje lenyűgözően hullámzó volt. Hét Oscar-díjra jelölték, de egyszer sem nyerte el, és talán ő a leghíresebb brit színész, aki soha nem kapta meg a „Sir” címet. Több mint 40 filmben szerepelt – a klasszikus Ki fél a Virginia Woolftól?-tól kezdve a milliókat hozó Kleopátráig –, de számos bukás is fűződik a nevéhez, amelyek címére ma már kevesen emlékeznek.

Gielgud, aki utoljára a Wagner (1983) című filmben dolgozott vele, így jellemezte: „Született színész volt. Elbűvölő, rendkívüli tehetség. Elég őrült módját választotta annak, hogy elherdálja a színházi karrierjét, de világsztár lett, és nagyon jószívű, nagylelkű ember volt.”

Pályája elején Burton büszkén hangoztatta, hogy képes egy liter konyakot meginni egyetlen színházi előadás alatt.

„A paraszt és a költő különös kombinációja, aki híres briliáns, Shakespeare-idézetekkel tűzdelt, fanyar humorral, öniróniával, éles észjárással folytatott, szellemes társalgásairól” – írta róla  New York Times.

„Igazából szeretem a hírnevemet, mint elkényeztetett walesi zseni, iszákos és nőcsábász. Elég vonzó kép ez” – mondta magáról Burton, amikor betöltötte a 50-et.
1925. november 10-én született Richard Jenkins néven, egy dél-walesi bányász 13 gyermekéből a tizenkettedikként. Édesanyja két éves korában meghalt, a család pedig tíz fontot kért kölcsön, hogy ki tudja fizetni a temetést – írja a Guardian.

Kissé pufók és ügyetlen fiú volt, tízéves koráig csak walesiül beszélt. Az angolt egy tanára, Philip Burton tanította meg neki, aki később örökbe is fogadta, és a fiú felvette a nevét. Philip Burton megtanította hogyan fejezze ki jól magát, késsel és villával enni, klasszikusokat olvasni – és viselkedni.

Richard később ösztöndíjat nyert az Oxfordi Egyetemre, ahol irodalmat tanult, és – saját szavaival – „azt is megtanulta, hogyan kell tíz másodperc alatt meginni egy korsó sört”. A második világháború alatt a Királyi Légierőnél szolgált navigátorként, majd leszerelése után színházi pályára lépett, és hamar elismerő kritikákat kapott.
1949-ben feleségül vette Sybil Williams walesi színésznőt, akitől két lánya született.

A Royal Shakespeare Company-ben több jelentős szerepet is eljátszott; a kritikusok szerint az ő Hamletje, a történelem második legjelentősebb alakítása Sir John Gielgud Hamletje után. Broadway-en is fellépett a darabbal, de igazi áttörést az 1960-as Camelot című musical hozott számára, amely után a 20th Century Fox leszerződtette a Kleopátra című filmhez – Elizabeth Taylor partnereként.
A forgatás első szerelmi jelenete után, hamar szárnyra kaptak a pletykák: a házas Taylor – akkoriban az énekes Eddie Fischer felesége volt – és Burton románca a forgatásokon túl is folytatódott. A sajtó „Liz és Dick” néven emlegette őket – Hollywood leghíresebb párjaként. A gázsijuk és a hírnevük is az egekbe szököttt. Burton aligha gondolt akkor arra a kérdésre, amelyet évekkel korábban Laurence Olivier tett fel neki: „Híres akarsz lenni, vagy nagy színész?”

1963-ban mindketten elváltak házastársaiktól, majd 1964. március 15-én összeházasodtak. A házasság akkora vihart kavart, hogy még az amerikai bevándorlási hivatalban is szóba került Burton vízumának visszavonása „a nemzeti erkölcs védelmében”, mert Burton „ártalmas nemzetünk ifjainak erkölcsére”.
A sztrár-páros fényűző életet élt: félmillió dolláros jachtot vásároltak, Burton pedig drága ékszerekkel kényeztette Taylort – többek között a 33 karátos Krupp-gyémánttal és egy 69 karátos Cartier-gyémánttal lepte meg.
Kapcsolatuk viharos volt: alkohol, féltékenység és viszályok kísérték. 1974-ben elváltak, de nem bírták ki egymás nélkül és 1975-ben Botswanában újra összeházasodtak – csak hogy 1976 júliusában ismét elváljanak.
Burton később bevallotta: „Ezer évig is menekülhetnék előle, de Liz mindig az én babám marad. A szerelmünk olyan erős volt, hogy felemésztettük egymást.”
Közösen tizenegy filmet forgattak, köztük a legendás Ki fél a Virginia Woolftól? (1966) címűt, amely Oscar-jelölést hozott mindkettejüknek – majd Taylornak győzelmet, Burtonnek azonban csak újabb veszteséget.

Richard Burton alkoholizmusa végül tönkretette a karrierjét. „Az orvosok azt mondták, ha tovább iszom, készüljek a végre. Amit csinálok, az olyan rossz, mint a rák” – vallotta be később.

1976-ban feleségül vette a volt modell Susan Huntot, és egy ideig sikerült józannak maradnia. Ekkor játszott az Equus (1977) című filmben, majd diadalmasan visszatért Broadway-re a Camelot új változatában. A New York Times így írt róla: „Burton nemcsak uralja a színpadot – olyan mintha istentől való joga lenne hozzá, hogy birtokolja.”
Rossz ómenként azonban, az egyik előadás előtt súlyos nyak -és hátfájdalmai miatt erős fájdalomcsillapítót vett be, amely hatására a színpadon úgy tűnt, mintha részeg lenne – ekkor kénytelenek voltak egy beugró színésszel helyettesíteni.

Nyaki csigolyaműtétje után 1983-ban ismét a Broadway-re tért vissza, a Private Lives című darabban, Elizabeth Taylor oldalán.
A közönség találgatta, újra összeházasodnak-e, de Burton eloszlatta a pletykákat: feleségül vette Sally Hayt.

Utolsó filmszerepe az 1984 című brit produkcióban volt. Ennek kapcsán adott utoljára interjút is, amelyben azt mondta: „A nyakműtétem óta nincs bennem már annyi életerő, és jobban érzem, mennyire fárasztó dolog a színészet.”
Richard Burton 1984. augusztus 5-én halt meg Svájcban – agyvérzést kapott.
Két évvel halála előtt így fogalmazott: „Edith Piaf szavaival élve: Je ne regrette rien – nem bánok semmit.”

„Richard kiváló színész volt, korai halála hatalmas veszteség a színház, a filmművészet és a közönség számára” – emlékezett rá Laurence Olivier.
Elizabeth Taylor pedig hozzátette: „Richard a Shakespeare-színház Frank Sinatrája volt.”

Fotó: Keystone/Hulton Archive/Getty Images