A két librettista, Leo Stein és Jenbach Béla 1914 tavaszán kereste fel az akkor már két világsikert – a Tatárjárást, illetve A cigányprímást – jegyző Kálmán Imrét ötletükkel, hogy operettet kellene írni egy orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös. A szerzők Marienbadba (ma Mariánské Lázně) vonultak vissza és nekifogtak az első felvonás megírásának. A műnek az Es lebe die Liebe! azaz Éljen a szerelem! címet adták, a főszerepet pedig Sylva Varescu román varieté-énekesnőre írták. Azonban az első világháború kitörése megakasztotta munkájukat, a bécsi színházi és operaélet helyzete is bizonytalanná vált

A Budapesten és Bécsben játszódó mű megírását végül csak egy év kihagyás után folytatták, és 1915 nyarán Bad Ischlben fejezték be. Kisebb változtatásokat is végrehajtottak, a címet pedig Die Csárdásfürstinre módosították, mivel Oscar Straus hasonló című, Rund um die Liebe (Minden a szerelem körül forog) operettje éppen akkoriban keltett nagy szenzációt. A második és harmadik felvonás szövegében már tükröződik a háború kitörése: a román énekesnőt magyarra cserélték.

A bécsi Johann Strauss Színház november 13-ra tűzte ki az ősbemutató időpontját, amely az egyik főszereplő, Josef König betegsége miatt végül november 17-re módosult. Az előadás színészei között volt még Bécs vezető operetténekesnője, Mizzi Günther, valamint Karl Bachmann és a magyar Nyárai Antal is

A premier a közönség körében hatalmas sikert aratott, azonban a bécsi kritikusok reakciója ellentmondásos volt. A zenét kiválónak, a librettót viszont borzasztó rossznak értékelték, mivel az ledérnek állítja be az arisztokráciát, és a bécsi udvar botrányai, igaz csak áthallásokkal, de felismerhetőek a műben. Magyar részről is kritizálták a szövegkönyvet a magyarság sztereotip ábrázolása és kigúnyolása miatt. Utóbbira reagált Kálmán Imre a budapesti bemutató előtt a Színház és Divat hasábjain: „Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a szövegkönyvben semmiféle változtatás nem történt, mert a bécsi bemutató után magyar részről igazságtalan támadások értek, azt írták, hogy csikósok, kanászok és pandúrok szerepelnek a darabban. A budapesti közönség ítélkezzék majd a Csárdáskirálynő csikósai és kanászai felett.” – írta ekkor.

A magyarországi bemutatóra egy évvel később, 1916. november 3-án került sor a budapesti Király Színházban immár Csárdáskirályné címmel – a név csak később módosult a ma ismert Csárdáskirálynőre. A szöveget Gábor Andor fordította, dolgozta át magyarra, a főbb szerepekben Kosáry Emmy (Sylvia helyett Vereczki Szilvia), Király Ernő (Ronald herceg), Rátkay Márton (Boni), Szentgyörgyi Ida (Stazzi grófnő), valamint id. Latabár Árpád (Ferkó) léptek színpadra. A Kálmán Imre-Gábor Andor-Beöthy László együttműködésében színpadra állított darab egy csapásra közönségsiker lett, rendre teltház előtt játszották. A kritikusok az egekig magasztalták Kálmán Imrét, ahogy tette a Színházi Élet című lap is: „Virágos kertre gondolunk, régi tavaszi álmok virágos kertjeire, melyekben fantasztikus szépségű virágok regéltek a szerelemről. A melódiák melyek szíveinkben tovább zenélnek úgy körülfonják lelkünket, mint a csoda-virágok illata. Kálmán Imre. Több mint egy kitűnő operett zenéjének szerzője. Bűvész. A legnagyszerűbb magasságokig kell emelni” – írták.

A Csárdáskirálynő ezt követően meghódította Európa legnagyobb színpadait. Nagy sikerrel játszották Oroszországban, majd 1917-ben Gypsy Princess címmel a Broadwayn is bemutatták. A Király Színházban évtizedekig műsoron volt, az 1920-as évek elejétől pedig a Fővárosi Operettszínház állandó repertoárdarabja lett.

Az 1950-es évek elején az Operettszínház akkori igazgatója, Gáspár Margit felkérte a kor híres szerzőpárosát, Békeffi Istvánt és Kellér Dezsőt, hogy a zenét meghagyva, de a librettót átírva újítsák fel a Csárdáskirálynőt. Az új verzióban többek között hangsúlyos lett az arisztokrácia és a polgárság – a kor politikai klímájára jellemző – kigúnyolása, emellett az idősödő Honthy Hanna számára főszereppé írták át Anhilte szerepét, akit Cecíliának kereszteltek át. A rendezéssel az akkor mindössze 22 éves Szinetár Miklóst bízták meg. A darab 1954-es bemutatásakor hatalmas sikert aratott a Nagymező utcai teátrumban, Honthy mellett Németh Marika, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill játszotta a főbb szerepeket. Az operett évtizedekig szerepelt a repertoárban, sőt külföldön is turnéztak vele.

A darab következő fontosabb éve az 1993-as esztendő volt, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színházban Mohácsi János állította színpadra, Szilviát Sáfár Mónika, Cecíliát Molnár Piroska, Edwint pedig Kulka János alakította. A rendező Eörsi István dramaturggal a történetet visszahelyezte az eredeti mű megírásának időpontjára, ezért lett a címe 1916. A Csárdáskirálynő.

Az operettet az elmúlt évtizedekben is számos alkalommal állították színpadra: az Operettszínházban 2009-ben Kerényi Miklós Gábor, tíz évvel később pedig Vidnyánszky Attila. 2015-ben, a bécsi bemutató 100. évfordulója alkalmából gálaesttel és kiállítással ünnepelt a Budapesti Operettszínház, a Magyar Posta pedig emlékbélyeget bocsátott ki, amely az 1916-os magyar bemutató színészeit és zenészeit örökíti meg. A darab ma is hallatlan népszerűségnek örvend, fülbemászó betétdalai rendszeresen felhangzanak tévében és rádióban egyaránt, a történetet többször meg is filmesítették. Az operett műfajának koronázatlan királynője tehát még ma is újra és újra elbűvöli a közönségét.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd