Pontosan a megjelenése 50. évfordulóján, január 23-án, David Bowie tizedik stúdióalbuma, a „Station To Station” jubileumi, limitált kiadásban jelenik meg: félsebességgel maszterelt nagylemezen, valamint ugyanarról a maszterről nyomtatott „képes” hanglemezen, az album 50 évvel ezelőtti reklámjához használt plakát reprodukciójával.
Az albumot, amelyen a „Plastic Soul” korszakának elemeit ötvözi egy sokkal kísérletezőbb hangzással, amely későbbi lemezein teljesedik ki, Bowie a Los Angeles-i Cherokee Studioban vette fel. Az első kislemez, a „Golden Years” 1975 novemberében jelent meg, és Bowie-nak az óceán mindkét partján biztosította a top 10-be jutást a slágerlistákon. A második kislemez, a „TVC 15” egy évtizeddel később csaknem 2 milliárd emberhez jutott el, amikor Bowie ezzel a dallal nyitotta a műsorát a „Live Aid”-en.
A „Station To Station” hangzását részben David Bowie elektronikus zene iránt növekvő érdeklődése és a Németországból érkező NEU! és Kraftwerk zenekarok húzós ritmusai inspirálták, ez különösen a tízperces címadó dalban tettenérhető, miközben olyan számok, mint „Stay” és a „Golden Years”. megőrzik a táncolható ritmust.
Harry Maslin, , aki a producerként a „Young Americans” néhány dalán is együtt dolgozott Bowie-val a „Station To Station” társproducere lett. 1975 szeptemberében vonultak stúdióba egy összeszokott, kis létszámú zenekarral: Carlos Alomar és Earl Slick gitáron- , George Murray basszusgitárojátszottn, Dennis Davis dobolt,
Bowie gyermekkori barátja, Geoffe MacCormack – Warren Peace álnéven- háttérvokálozott, a Bruce Springsteen E-Street „Bandjéből kölcsönvett” Roy Bittan zongorázott és orgonán játszott. Maslin szerint a „Wild In The Wind” és a „Golden Years” ikonikus felvételein hallható vokálokat vette fel Bowie először a stúdiómunka során.
Tíz nappal az album megjelenése után David elindította az „Isolar Tour”-t, amelyek keretében több mint 65 koncertet adott, 11 országban. A turnét zenei szakértők különösen nagy hatásúnak tartják, a fekete háttér előtt alkalmazott fluoreszkáló fehér fényblokkok miatt. A turné végén Bowie elkezdett dolgozni Iggy Pop debütáló szólóalbumán, a „The Idiot”-on. A keverési munkálatokhoz ő, Iggy és a producer Tony Visconti Berlinbe költöztek. David a Nyugat-Német fővárosban telepedett le, készen arra, hogy belevágjon következő, forradalmi zenei kalandjába.
A „Station To Station” új kiadását a „Neumann VMS80”-on vágták, teljesen felújított elektronikával, a Record Plant eredeti mesterszalagjainak 192 kHz-es restaurált másolataiból, további feldolgozás nélkül. A félsebességgel készült kiadást John Webber vágta az „AIR Studios”-ban.
