A közlemény szerint továbbra is gyakori gyakorlat, hogy a nyári aszály idején is lenyírják a már kiégett, kiszáradt gyepeket, ami nemcsak felesleges, hanem káros is a zöldfelületek állapotára nézve. A csapadékhiány és a tartós hőség ugyanis a fákat és bokrokat mellett a füves területeket is jelentősen megviseli, ezért különösen fontos a fenntarthatóbb kezelési módszerek alkalmazása.

Az egyesület szerint az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás a úgynevezett meghagyó fűnyírás, amelynek lényege, hogy a füvet nem vágják le mindenhol egyszerre. A módszer során a terület adottságaihoz igazodva nyíratlan, egybefüggő foltokat hagynak meg, amelyek mérete akár az 1–2 négyzetmétertől az 50–100 négyzetméterig is terjedhet. Ezeket a részeket egy vagy akár több kaszálási ciklusból is kihagyhatják.

A közleményben hangsúlyozták, hogy a gyakorlat számos előnnyel jár: a meghagyott növényzet csökkenti a talaj párolgását és növeli a vízmegtartó képességet, lehetővé teszi a virágos növények számára a magérlelést, valamint táplálékot és élőhelyet biztosít a rovaroknak és madaraknak. A párásabb mikroklíma kedvezőbb feltételeket teremt többek között a sünöknek, gyíkoknak és kétéltűeknek is, míg a magasabb aljnövényzet búvóhelyet nyújt a fiatal madaraknak.

Az MME szerint a megfelelő ütemezés a helyi adottságoktól, a növényzettől és az időjárási viszonyoktól, valamint a rendelkezésre álló gépparktól is függ, ezért a települések szintjén a szakmai döntést a főkertész tudja megadni.

Az egyesület kiemelte: a természetbarát fűnyírás nemcsak ökológiai szempontból előnyös, hanem kevesebb munkával is jár.

Forrás: MTI

Fotó: Getty Iamges