Palmer számára a szerelem már korábban is visszatérő téma volt: 1979-ben a „Bad Case of Loving You” című slágerében még „szerelemkórként” írta le az érzést, az „Addicted To Love” azonban már egy sokkal erőteljesebb metaforával, a függőség képével dolgozott. A dal a Riptide album második kislemezeként jelent meg, és végül az amerikai Billboard Hot 100 első helyéig jutott.

Kevéssé osmert tény, hogy a szerzeményt eredetileg duettnek szánták a legendás énekesnővel, Chaka Khannel, ám a művész kiadója, a Warner Bros. nem engedélyezte a közreműködést. Ennek következtében Palmer újra felvette a magasabb vokális szólamokat, amelyeket eredetileg Khan énekelt volna. A felvételen több neves zenész is közreműködött, köztük Andy Taylor, a Duran Duran gitárosa és Palmer akkori zenekara, a Power Station tagja.

A dal sikerének egyik legfontosabb összetevője azonban kétségtelenül a hozzá készült videóklip volt. A fekete ruhás, szinte teljesen egyforma modellekből álló „zenekar” az öltönyös Palmer mögött sorakozott fel, és azonnal a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb vizuális motívumává vált.
A klip rendezője, Terence Donovan brit divatfotós volt, aki korábban a Swinging London korszak ikonikus divatfotóival szerzett hírnevet. A szereplők kiválasztásakor nem a zenei képességek számítottak. A videóban a basszusgitárost alakító Mak Gilchrist később úgy emlékezett vissza, hogy modellportfóliója alapján kapta meg a szerepet.

„Azt várták tőlünk, hogy kirakati próbababákként nézzünk ki és úgy is viselkedjünk” – nyilatkozta évekkel később.

Donovan jellegzetes vizuális stílusa – a hátrafésült haj, az erősen hangsúlyozott arccsontok, a vörös ajkak és az elegáns fekete ruhák – egy olyan képi világot teremtett, amely máig a nyolcvanas évek divatjának egyik meghatározó szimbóluma.
A videó sikere jól mutatta, hogy az MTV-korszakban a vizuális megjelenítés milyen mértékben befolyásolhatta egy dal népszerűségét. Az „Addicted To Love” klipje elnyerte az MTV Video Music Awards legjobb férfi előadó videójának járó díját, Robert Palmer pedig Grammy-díjat kapott a legjobb férfi rockénekes kategóriában.
A produkció ugyanakkor nem maradt kritikák nélkül. Több feminista szervezet és kulturális kommentátor azzal vádolta Palmert, hogy a nőket pusztán dekorációként, tárgyiasítva jeleníti meg. Az énekes azonban visszautasította a kritikákat.

„Én ugyanúgy kellék voltam ebben a videóban, mint a lányok” – mondta később egy interjúban.

Palmer és Donovan 1988-ban újra együtt dolgozott a „Simply Irresistible” videóján, amely szintén hatalmas sikert aratott, és tovább erősítette a Palmer-lányok vizuális örökségét.

A klip hatása még évtizedekkel később is érzékelhető volt. Paula Abdul a „Forever Your Girl” videójában fiatal lányokkal idézte meg az ikonikus figurákat, míg Shania Twain a „Man! I Feel Like a Woman!” klipjében nemi szerepcserével, férfi modellekkel játszotta újra a koncepciót. A videó képi világát reklámkampányok is felhasználták: a Pepsi 1989-ben, majd 2002-ben – Britney Spears közreműködésével – készített paródiát belőle.

„Az új évezredben a videoklipek egyre tovább feszegették a határokat a nők tárgyiasítása terén: a provokatív produkciók gyakran pusztán szexuális tárgyként jelenítették meg a nőket, ami újabb és újabb vitákat indított el a zeneiparban jelenlévő szexizmusról – elég csak Robin Thicke nagy vitákat kiváltó Blurred Lines című dalára gondolni.

Tény azonban, hogy az „Addicted To Love” nem csupán egy listavezető sláger lett, hanem a videóklipek aranykorának egyik meghatározó mérföldköve is. A dal és a hozzá kapcsolódó képi világ egyszerre testesítette meg a nyolcvanas évek stílusát, valamint azt a korszakot, amikor az MTV már nemcsak játszotta a slágereket, hanem képes volt sztárokat és popkulturális ikonokat teremteni.

Fotó:  Lynn Goldsmith/Corbis/VCG via Getty Images