1969. július 7-én jelent meg John Lennon Give Peace a Chance című dala, amely nem csupán az egykori Beatle első nagy szólósikere volt, hanem az 1960-as évek egyik legismertebb politikai himnuszává is vált.
A szerzemény egészen rendhagyó körülmények között született: 1969. május 31-én vették fel a montreali Queen Elizabeth Hotel 1472-es szobájában, ahol Lennon és Yoko Ono nyolc napon át ágyban maradva demonstrált a világbéke mellett.
Az úgynevezett Bed-In for Peace akció 1969. május 26-án kezdődött. A házaspár tudatosan használta fel a rájuk irányuló óriási sajtófigyelmet arra, hogy a béke üzenetét minél szélesebb közönséghez juttassa el.
Hotelszobából lett stúdió
A felvételen számos ismert személyiség működött közre. A kórusban többek között Tommy Smothers, Timothy Leary, Allen Ginsberg és Petula Clark is énekelt, Tommy Smothers pedig gitározott is a dalban. Smothers akkoriban testvérével együtt vezette a népszerű The Smothers Brothers Comedy Hour című televíziós műsort, amelyet végül politikai szatírái miatt töröltek a CBS csatorna műsoráról.
A Give Peace a Chance volt Lennon első szóló slágere. A felvétel Plastic Ono Band néven jelent meg, amelyet Lennon később több szólóprojektjénél is használt.
A hotelszobában megforduló újságírók, stábtagok és hírességek mindenféle tárgyon – ajtókon, asztalokon, bútorokon – ütötték a ritmust. Lennon azonban elégedetlen volt az első felvétellel, ezért a következő változatba Hare Krisna-zenészek dobosait is bevonták. A stúdióban később újrakeverték a dobsávot, mert Lennon a harmadik versszaknál túl korán kezdett énekelni.
A vietnámi háború ellenzőinek békehimnusza lett
A dal megjelenése után villámgyorsan az amerikai háborúellenes mozgalom egyik legismertebb himnuszává vált. Egyre többen érezték úgy az Egyesült Államokban, hogy az országnak ki kellene vonulnia Vietnámból.
1969.október 15-én, a Moratorium to End the War in Vietnam nevű országos tiltakozó akción több amerikai városban egyszerre énekelték tömegek a Give Peace a Chance-t.
Yoko Ono évekkel később, 1998-ban az Uncut magazinnak úgy fogalmazott:
„Úgy érzem, sikerült nyomatékot adnunk az üzenetnek. Egy alternatív színházi előadásként tekintettünk erre az egészre: a világ volt a színpad” – fogalmazott Yoko Ono évekkel később, 1998-ban az Uncut magazinnak.
Hozzátette, hogy ő és Lennon pontosan tudták, sokan nevetségesnek tartják majd az akciójukat, de hittek benne, hogy ezzel a szokatlan performansszal sokkal több emberhez jut el az üzenetük.
Klasszikus zenei ihletés
A dal monumentális, kórusszerű énekhangjai sokak szerint Giuseppe Verdi operáinak híres kórusrészleteit – például a Va, pensiero című kórust a Nabucco operából – idézik. Lennon pályafutása során többször is merített a klasszikus zene eszköztárából.
John Lennon köztudottan elkötelezett pacifista volt. A dal megjelenése után egy interjúban arról kérdezték, vállalna-e valaha katonai szolgálatot.
„Soha nem harcolnék. Soha nem állt szándékomban háborúba menni. Tizenéves koromban még létezett a sorozás, és emlékszem, milyen megkönnyebbülést éreztem, amikor kiderült, hogy rám már nem vonatkozik. Volt egy tervem: Dél-Írországba költözöm. Nem tudtam pontosan, mihez kezdek majd ott, de egy dolog biztos volt: nem akartam senkit megölni. Egyszerűen képtelen lettem volna rá.”
A Give Peace a Chance kézzel írt dalszövege milliókat ért
2008. július 10-én a londoni Christie’s aukciósház 421 250 fontért (akkori árfolyamon mintegy 834 ezer dollárért) értékesítette Lennon eredeti, kézzel írt dalszövegét.
A papírt még a montreali Bed-In idején ajándékozta a 16 éves Gail Renardnak, aki egy barátnőjével belopózott a Queen Elizabeth Hotelbe. Lennon és Yoko Ono megkedvelték a két lányt, és több emléktárgyat is nekik adtak.
„Egyszer még sokat fog érni” – mondta Lennon a dalszöveg átadásakor.
Renard később humoristaként és televíziós műsorvezetőként vált ismertté.
A dal Koncertalbumon és Paul McCartney repertoárján is tovább élt
A Give Peace a Chance koncertváltozata az 1969-es Live Peace in Toronto albumon is helyet kapott. Ezen Lennon mellett Eric Clapton gitározott, Klaus Voormann basszusgitározott, Alan White pedig dobolt.
Bár a Beatles feloszlása után Paul McCartney és John Lennon kapcsolata sokáig feszült volt, McCartney később többször is elismerően beszélt egykori zenésztársa munkásságáról. A Give Peace a Chance számos koncertjén felcsendült, többek között a 2008-as tel-avivi fellépésén is.
Lennon egy Rolling Stone-interjúban elárulta, hogy tudatosan olyan dalt szeretett volna írni, amelyet tüntetéseken együtt énekelhetnek az emberek.
„Titokban azt reméltem, hogy ez lesz az új We Shall Overcome. Nem tudom, miért. Azt gondoltam: miért ne írhatna valaki egy olyan dalt, amely most, a jelen embereinek szól? Ez a mi feladatunk.”
Yoko Ono egy 2013-as interjúban úgy fogalmazott, hogy a dal üzenete ma talán még aktuálisabb, mint megjelenése idején – és ez – több mint egy évtizeddel Yoko szavai után – ma még inkább érvényes.
„Úgy érzem, ma mindannyian esélyt adunk a békének. Ez egy különösen fontos korszak”
Lennon később úgy emlékezett vissza, hogy élete egyik legmeghatározóbb pillanata volt, amikor 1969 novemberében a televízióban látta: közel félmillió vietnámi háború ellen tüntető ember a Fehér Ház előtt egyszerre énekli a Give Peace a Chance-t.
A dal több változatban született újjá
A Hot Chocolate első felvétele 1969-ben a Give Peace a Chance egy reggae-változat volt. A zenekar ugyan módosította a dalszöveget, ezért Lennon jóváhagyására volt szükség, ám az énekes nemcsak engedélyezte a megjelenést, hanem saját kiadója, az Apple Records gondozásában adta ki a felvételt.
1991-ben Lenny Kravitz készített új változatot a dalból, amely az Öböl-háború idején, az ENSZ Iraknak adott kivonulási határidő napján jelent meg. Az új verziót Peace Choir néven adták ki, Sean Lennonnal közösen írt új versszakokkal. A felvételen többek között Little Richard, Tom Petty, Peter Gabriel, LL Cool J és számos további világsztár is közreműködött. A kislemez az Egyesült Államokban az 54. helyig jutott a slágerlistán, az Egyesült Királyságban azonban a BBC nem volt hajlandó műsorra tűzni, így ott nem aratott sikert.