„Szívből gratulálok ehhez a kivételes pályafutáshoz, a tehetségedhez és ahhoz a páratlan életműhöz, amellyel generációkon át gazdagítottad a magyar kultúrát. Nagyon jó egészséget, töretlen alkotóerőt és még sok-sok inspiráló évet kívánok neked!!! Várjuk az újabb dalokat, gondolatokat és mindazt, amit még hozzáteszel közös kulturális örökségünkhöz” – köszöntötte Leslie Mandoki Bródy Jánost.

Leslie szerint Bródy János, akit barátai és pályatársai évtizedek óta csak „Teenagernek” hívnak, a magyar zene és rockköltészet megkerülhetetlen ikonja. Szörényi Leventével közös munkássága, az Illés-daloktól az István, a királyig, olyan szellemi alapot teremtett, amelyre zenészek generációi építhettek. A két művész kapcsolata a hetvenes évek második felére nyúlik vissza. Bródy ekkoriban többször meglátogatta a fiatal Leslie Mandokit Münchenben, ami akkor a nemzetközi zenei élet egyik pezsgő központja volt, és ahol többek között a Rolling Stones, a Queen, a Deep Purple, Elton John, Donna Summer is alkotott.

„Én azt az utat választottam, hogy a szülőhazám határain túl folytatom az életemet. Szűcs Lacával és Csupó Gáborral együtt voltunk kénytelenek disszidálni, és hagytuk magunk mögött az akkori kommunista Magyarországot, miután politikai okokból ellehetetlenítettek, és sorra lemondták a koncertjeimet. Visszatérve a nyugati világra…München zenei élete akkoriban szinte megállás nélkül lüktetett, a stúdiók éjjel-nappal dolgoztak, Laca és én pedig még új fiúk voltunk ebben a pezsgő zenei világban. Nekünk csak egy dolgunk volt: játszani, játszani és újra csak játszani… Bródyval is felejthetetlen időket töltöttünk együtt. Mi persze csak „Teenagernek” hívtuk, így maradt meg bennünk azokból az évekből”- emlékszik vissza Leslie.

A hosszú, éjszakákba nyúló beszélgetések során központi kérdés volt az otthon és az anyanyelv szerepe. Bródy, bár mérlegelte a külföldi karriert, a magyar nyelvet költészete otthonaként őrizte meg, ezáltal mindig hazatért, hogy a hazai kulturális örökség meghatározó életművét hozza létre. Leslie a nemzetközi pályát választva angolul kezdett írni, és inspirációként tekintett a származása ellenére magyarul alkotó Dusánra, aki magyar nyelven is megtalálta a művészi hangját. Amikor Leslie-t az A Memory of Our Future aranylemezének ünneplése és a Rock and Roll Hall of Fame-ben kapott elismerése alkalmával arról kérdezték, hogy dalszövegeire és zenéjére Bob Dylan munkássága volt-e meghatározó hatással, határozottan elzárkózott, ehelyett azokat a magyar alkotókat nevezte meg valódi inspirációiként, akik fiatal zenészként alapvetően formálták művészi gondolkodását: Bródy Jánost, Dusánt, Szörényi Leventét, Demjén Ferencet és Horváth Attilát. Ők voltak annak a nagy generációnak a fáklyahordozói, amely a rockzenében először adott igazán erős, költői hangot egy nemzedék lázadásának, szabadságvágyának és a szabad gondolkodásba vetett hitének.

„Tiszteletből Bródy János iránt Chris Thompson és Nick van Eede is magyarul énekeltek vele, papírról követve a szöveget. Emlékszem, hogy a próbákon együtt gyakoroltam velük a magyar kiejtést. Különösen szép emlék ez számomra, mert eszembe juttatta, amikor Münchenben Freddie Mercuryval gyakoroltam csodálatos népdalunkat, a „Tavaszi szél vizet áraszt”-ot, mielőtt a Queennel Budapestre jöttek, hogy fellépjenek a Népstadionban, sajnos nem tudtam akkor velük Budapestre utazni.”- mondta Leslie -„Tőlük tanultam meg, hogy a rockzene sokkal több lehet puszta dallamoknál… lehet költészet, lehet hitvallás, és mindenekelőtt lehet a szabadságvágy hangja. A magyar dalszövegírás óriásai örökérvényű rockkölteményeket alkottak. Bródy munkásságában a Ha én rózsa volnék… című dal ennek egyik legnagyszerűbb példája mely hatalmas himnusszá vált. Számomra maga a szabadság költészete, egy olyan korszakban tudta páratlan intelligenciával és költői erővel megfogalmazni a függetlenség és a szabadság vágyát, amikor minden egyes szónak komoly tétje volt. Áttörte a cenzúra és a diktatúra falait, majd magát a rendszert is túlélte.”

Ők voltak annak a nagy generációnak a fáklyahordozói, amely a rockzenében először adott igazán erős, költői hangot egy nemzet lázadásának, szabadságvágyának és a szabad gondolkodásba vetett hitének. Ez a közös szabadságeszmény később a színpadon is összehozta Bródyt és Leslie-t, évtizedes kapcsolatuk egyik emlékezetes állomása a Szigethez kötődik, ahol a magyar rockköltészet és a nemzetközi zenei világ találkozott. A Szigethez nagyon személyes és mély emlékek kötnek. A fesztivál hajnalán, 1993-ban, amikor a rendezvény először tárta szélesre kapuit a nemzetközi zenei világ előtt, a Mandoki Soulmates történelmi pillanat részese lett, a nagy amerikai-brit zenekarok közül első nemzetközi produkcióként léphetett a fesztivál színpadára Budapesten. Egy olyan páratlan, világszínvonalú felállással érkeztek, amelyben a muzsikusok élvonala zenélt együtt: Ian Anderson, Bill Evans, Anthony Jackson, Bobby Kimball, David Clayton Thomas, Szűcs Laca és Leslie Mandoki. “Hatalmas siker volt, a közönség és mi is imádtuk az első pillanattól az utolsóig, lélegzetelállító, felejthetetlen buli kerekedett.”

2017-ben Bródy Jánossal a Sziget Fesztivál 25 éves jubileumán is közösen ünnepeltek. A Mandoki Soulmates zenekarban Mike Stern, Mark Heart, Chris Thompson, Nick van Eede, Klaus Doldinger, Till Brönner, Bill Evans, Randy Brecker, John Helliwell, Michi Flower, Leslie Mandoki zenéltek. Ebben a fantasztikus nemzetközi közegben pedig a hazai kultúra két meghatározó alakját, Bródy Jánost és Horváth Charlie-t hívtam meg magyar vendégművészeknek.

” Fontos volt számomra, hogy ezen az ünnepen együtt szólaltassuk meg azt a Bródy-dalt, amely talán mindennél méltóbban fejezi ki mindazt, amit a szabadság jelent számunkra: a „Ha én rózsa volnék”-at, a szabadság örök himnuszát.”-mondta Leslie.

“Szívből gratulálok, ehhez a méltó és igazán megérdemelt vasárnapi Bródy ünnephez a Szigeten! Sajnos egyéb kötelezettségeim miatt nem tudtam Magyarországra utazni, de lélekben ott voltam. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a művészet valódi küldetése a hídépítés, különösen ott, ahol a viszály már a tartópilléreket is elmosta. Bródy János és Szörényi Levente teremtették meg azt az alapot, azt a szellemi asztalt, amelynél a mi generációnk is helyet foglalhatott. Mindkettőjüket mélyen tisztelem, ők is azok a művészek, akik, ameddig mások árkokat ásnak,ők zenével hidakat építenek. A zene nem a falakról, hanem a nyitottságról és arról a szabadságról szól, amelyben a legkülönbözőbb hangokból is megszülethet a közös harmónia. 2026-ot írunk, és a világ elég rémisztő hellyé vált, ahol hataloméhes hazugságokkal és elnyomó zajokkal próbálják felülírni a valóságot… Én rendületlenül kiállok az elveim mellett… Mindig is a saját belső iránytűmet követtem, és ezután is a belső hangomra hallgatok. Meggyőződésem, hogy a kedvesség és jóság nem megvásárolható erény, hanem velünk született emberi alapérték. Bátorítok mindenkit, hogy merje használni ezt a belső erőt, amellyel rendelkezik, a józan eszét, és forduljunk egymás felé tisztelettel, kedvességgel és szeretettel, mert ebben a zűrzavaros világban csak ez mutathat jó utat” – zárta gondolatait Leslie Mandoki.

Fotó: Red Rock Studio