Huszonöt évvel ezelőtt Freeman a Mississippi állambeli Clarksdale-ben járt, amikor egy turistacsoport arról érdeklődött nála, hol hallgathatnának bluest. Zenészekből nem volt hiány, olyan helyszínből azonban, ahol rendszeresen játszhattak volna, annál inkább.

„Egyetlen olyan hely sem volt, amelyről garantálhattuk volna, hogy az ember bemehet, és bluest hallgathat” – mondta a színész az AP-nek. „Ezért létre kellett hoznunk egyet.”

Freeman és üzlettársai, a város akkori polgármestere, Bill Luckett, valamint Howard Stovall így elhatározták, hogy bluesklubot nyitnak Clarksdale-ben. Így született meg a Ground Zero Blues Club. Nemrég pedig létrehozták a Morgan Freeman’s Symphonic Blues Experience elnevezésű utazó produkciót is, amelyben blueszenészek ötvözik a színész által olyannyira kedvelt déli zenei műfajt klasszikus szimfonikus kompozíciókkal. A formáció azonos címmel ezen a pénteken albumot dob piacra.

A legendás színész a projektben producerként és narrátorként vesz részt, előadóként azonban nem. Ezt a feladatot profi zenészekre bízta, köztük olyan sztárokra, mint Taj Mahal, Keb’ Mo’ és Shemekia Copeland, valamint Tierney Jacksonra, a Stax Music Academy kórusára, a londoni Chineke! Orchestra zenekarra és számos más közreműködőre.

„Szeretem a bluest. Szeretem a zenét. Nem állíthatom, hogy szakértő vagyok – ez nem ez az én szerepem” – fogalmazott Freeman. „Egyszerűen csak rajongó vagyok, de ez szükségszerű.”

Az album megszületését megelőzően a Morgan Freeman’s Symphonic Blues Experience koncertsorozata egy egyszerű ötletből indult: hogyan lehetne ezt a zenét a világ közönségéhez eljuttatni?

„A blues fontos része az amerikai történelemnek. A Mississippi-deltában született, nehézségek és nélkülözés közepette, mégis egyértelműen visszhangra talál az emberek és a különböző kultúrák szívében szerte a világon – részben csodálatos hangzásának, részben pedig a benne rejlő üzenetnek köszönhetően” – mondta Eric Meyer, Freeman üzlettársa és a projekt társproducere. Meyer 2018-ban csatlakozott a színész bluesklubjához. „Azért találtuk ki ezt a koncepciót, hogy elvigyük ezt a zenét a világ újabb és újabb pontjaira, és egy teljesen új közönséghez juttassuk el.”

Az élő előadásból albumot készíteni ugyanakkor komoly koordinációt és szerkesztési munkát igényelt: a csaknem kétórás műsort körülbelül 45 percesre kellett rövidíteni, 12 dalba sűrítve, miközben megőrizték az eredeti előadás formátumát. A lemezen videóbetétek és egy „filmszerű történetmesélés” is helyet kapott, amelyet Freeman narrált a clarksdale-i klubban.

„Egy zenei történetet kínálunk, egy százéves krónikát az 1930-as évektől napjainkig, amely bemutatja a blues fejlődését” – mondta Meyer.

Freeman jellegzetes hangja nyitja az albumot: valódi költészettel mutatja be a műfajt, miközben Blind Willie Johnson 1927-es gospel-blues klasszikusa, a Dark Was the Night, Cold Was the Ground magával ragadó és megrendítő előadását hallhatjuk.

„Ez a zene hangot adott egy népnek, a fájdalmának, a reményének és rendíthetetlenségének” – mondja Freeman a felvételen. „A zene nem egyszerűen dallam, értik? Emlék, történelem, amelyet gondosan megőriztek az idő során – megélt és elvesztett életek visszhangja, a megtörtség és a remény összefonódása. És sehol sem igazabb mindez, mint a bluesban.”

Az album utolsó felvételét Keith Johnson adja elő, aki a blueslegenda Muddy Waters rokona és Johnson Raphael Saadiq és Ludwig Göransson I Lied to You című dalát dolgozta fel. A szerzemény a 2025-ös, Oscar-díjas Bűnösök című filmben is szerepelt.

Ez a felvétel méltó lezárása a blues százéves történetének, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy egy film képes lehet ismét a szélesebb közönség mindennapi beszélgetéseinek részévé tenni ezt a műfajt. Freeman éppen ezt szeretné elérni: gondoskodni arról, hogy a blues ne merüljön feledésbe – jegyzi meg az AP.

„Ez az a felelősség, amelyet vállaltunk. A reményünk az, hogy ez a projekt – ahogyan minden, ami megérinti az embereket – mély gyökeret ereszt majd. Tudják, a blues valójában Amerika igazi zenéje” – mondta a színész. „Ezért kötelességünk öntözni, táplálni és életben tartani, hogy továbbra is létezzen.”

Meyer hozzátette, hogy az album ötlete már a Bűnösök című film elkészülte előtt megszületett. Elmondása szerint a film rendezője, Ryan Coogler egyszer azt mondta neki, hogy a produkcióban szereplő bluesklubot részben a Ground Zero Blues Club ihlette. Nem véletlen, hogy a film története szintén Clarksdale-ben játszódik.

Meyer szerint ugyanakkor „csodálatos egybeesés”, hogy a két alkotás egyaránt képes lehet közelebb hozni a bluest a széles közönséghez.

Az AP szerint talán egy nap a Morgan Freeman’s Symphonic Blues Experience ugyanolyan elismerést vívhat ki a kritikusok körében, mint a Bűnösök. Az album ugyanis jogosult arra, hogy induljon a 2027-es Grammy-díjakért.

„Több kategóriában is benyújtjuk a nevezést” – mondta Meyer.  „Van helyed egy Grammy-trófeának a polcodon, Morgan?”

„Igen, igen. Szeretném” – mosolygott a 89 éves Freeman.

„Elég jól hangzik” – mondta a színész arra a lehetőségre utalva, hogy az „Oscar-díjas” megjelölés mellé egy napon a „Grammy-díjas” cím is társulhat.

Fotó: Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic/Getty Images