1945. január 10-én Londonban, egy skót vízvezeték szerelő, és egy angol háziasszony ötödik gyermekeként megszületett a brit pop-rock kultúra egyik meghatározó alakja, Rod Stewart. Igaz, kezdetben úgy tűnt, hogy a nem kevésbé híres szigetországi futball gazdagodik egy sztárfocistával, de az élet másként alakította a dolgokat – a zene javára.
Rod Stewart több mint fél évszázada reflektorfényben van, és mindig hitt a szerencsecsillagában. 1945. január 10-én Észak-Londonban, egy német V2-es rakéta robbanása közben született: „Mindig úgy gondoltam, hogy szerencsés vagyok, mert a bomba nagyon közel csapódott be az otthonunkhoz” – mesélte.
Bár a kis Rod igen muzikális volt, és nagyon korán megtanult szájharmonikázni, a fociban is tehetségesnek bizonyult, és hamar az iskolai futballcsapat kapitányának választották. 15 évesen a sport kedvéért – és az apja biztatására, hogy legyen profi labdarúgó – abbahagyta az iskolát. 1960-ban próbajátékra jelentkezett az egyik harmadosztályú brit klubnál, de végül nem bizonyult kellően tehetségesnek – ma már mondhatjuk, hogy szerencsére… mert a zenei élet sokat veszített volna.
Sir Rod mindíg is hangoztatta, hogy boldog gyermekkora volt, egy egyszerű, futballrajongó családban. Bár arról álmodott, hogy futballista lesz, mielőtt a zene iránti szenvedélye felülkerekedett volna. Édesapja nem csak a fociban támogatta, de 1959-ben tőle kapta az első gitárját is, és 15 éves korában már egy skiffle zenekarhoz csatlakozott, amely műfaj abban az időben nagyon népszerű volt Nagy-Britanniában. Egy évvel később Sam Cooke Chain Gang című dala terelte végleg a zenei pályára: „Mindig a rádióval a fülemen jártam, és amikor meghallottam Cooke-ot, azonnal függővé váltam” – emlékezett vissza.
Ma a Grammy-díjas Rod Stewart minden idők egyik legsikeresebb előadója, több mint 250 millió eladott lemezzel világszerte.
Első zenei próbálkozásai a folkénekes Wizz Jones oldalán zajlottak. Együtt utazták be Európát, híd alatt aludtak Párizsban, és aprópénzért zenéltek, míg végül ki nem toloncolták őket Spanyolországból koldulás miatt.
A hatvanas évek közepén a jazz legenda, Long John Baldry figyelt fel komolyabban Rod Stewartra, akit meghívott a zenekarába. Később a Steampacket és a Shotgun Express nevű zenekarokhoz csatlakozott, majd Jeff Beck együttesében játszott, akivel két albumot is készített: az 1968-as „Truth“ –t és a „Beck Ola“-t 1969-ben.
Ugyanabban az évben, 1969-ben Ronnie Woooddal kiléptek a Jeff Beck Groupból, hogy a Small Faces feloszlása után, az ex tagok – Ian McLagan, Ronnie Lane és Kenney Jones — által alapított Faces-ben zenéljenek. A banda hatalmas sikert aratott, ám 1975-ben úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják. Ez azonban egyáltalán nem jelentett akadályt Rod Stewart számára – szólóban ott folytatta a sikeres pályafutását, ahol a Faces-szel abbahagyta.
„Rod valószínűleg a rockzene egyik legkülönlegesebb hangjával rendelkezik. Rögtön felismered, amint meghallod a rádióban” – mondta Richard Houghton, a Faces-ről írt könyv szerzője.
Az 1970-es évek folyamán Rod Stewart olyan dalokkal aratott sikert, mint a Sailing, a Tonight I’m Yours, a Baby Jane, és a Some Guys Have All the Luck. Egyik legnagyobb slágere a Da Ya Think I’m Sexy?, amely 1978-ban jelent meg.
Zenei munkássága hihetetlenül gazdag: 31 stúdióalbumot adott ki, ezek közül hat zsinórban vezette a brit slágerlistát. 62 kislemeze közül 31 bekerült a Top10-be, 6 pedig a №1 pozícióig jutott. A zene szolgálatában kifejtett munkásságáért 2007-ben II. Erzsébettől lovagi címet kapott.
2013-ban, éppen amikor Nagy-Britanniában a zenekritikusok temetni kezdték, Sir Rod Stewart hatalmas diadalmenettel tért vissza brit slágerlista élére. Új albuma a „Time”, 30 év után ismét a zenei élet csúcsára repítette.
A ma 80 éves énekes egyáltalán nem készül visszavonulni: jótékonykodik, társadalmi munkát végez, és természetesen zenét készít. 2021-ben zenei anyaúj got dobott piacra, a „The Tears Of Hercules’ címen. Saját bevallása szerint, ez a zenei anyaga igen közel áll a szívéhez, különösen a „Touchline” című, édesapjának dedikált dala, aki megtanította őt és testvéreit a futball szeretetére. Sir Rod úgy jellemzi az anyagot, mint messze a legjobb korongja évek óta.
Idén nyáron a Glastonbury fesztivál egyik fő fellépője lesz, ahol már 2002-ben is zenélt. Előtte pedig a Las Vegas-i Caesars Palace-ban is koncertezik.
Rod Stewart tavaly novemberben bejelentette, hogy 2025 végén, az európai és észak-amerikai turnéit követően, felhagy a „nagy világkörüli turnékkal”. Az Instagramon azonban biztosította rajongóit arról, hogy esze ágában sincs nyugdíjba vonulni:
„Imádom, amit csinálok, és azt csinálom, amit szeretek. Jó formában vagyok, a hajam a helyén, és 18 másodperc alatt lefutok 100 métert” – írta az egyik legsikeresebb előadó, akinek több mint 250 millió lemeze kelt el világszerte.
Tavaly adta ki legutóbbi, Swing Fever című albumát, amelyet Jules Holland zongoraművésszel közösen készített.
Rod Stewart 8 gyermek édesapja – akik öt különböző kapcsolatából születtek, amelyek közül három végződött házassággal. Legkisebb fia születésekor, 2011-ben azzal viccelődött egy interjúban, hogy most már leáll a „gyerekek gyártásával”, mert ha így folytatja még 90 éves korában is koncerteznie kell, hogy eltartsa őket.
Sir Rod szenvedélyei közé tartoznak a modellvasutak és a luxusautók. Tavaly arról panaszkodott, hogy Anglia rossz útjai megnehezítik, hogy vezethesse kedvenc Ferrarijait. Egy alkalommal még azt is megörökítették, amint lapáttal tömi be a kátyúkat az otthona felé vezető úton.
