A logót John Pasche tervezte, aki akkoriban a rangos Royal College of Art hallgatója volt (ahová egyébként Storm Thorgerson is járt, aki a Pink Floyd „The Dark Side of the Moon” borítóját készítette). A Stones menedzsmentje azzal kereste meg az intézményt kereste, hogy ajánljanak egy diákot a Stones  1970-es európai turnéja plakátjának megtervezésére – a feladatra Pasche kapott megbízást. A sikeres együttműködés után újabb feladatot bíztak rá: „tervezzen egy logót vagy szimbólumot, amely használható levélpapíron, műsorfüzet borítóján és sajtóanyagokon is”.

Pasche személyesen is találkozott Mick Jaggerrel, aki megmutatott neki egy képet az indiai Káli istennőről, hosszú, akit hosszú kiöltött nyelvvel ábrázoltak. Ebből kiindulva született meg a ma már világhírű logó, amelyért a tervező 50 fontot kapott – ez akkori értéken nagyjából 3500 forintnek felelt meg.

„Ez egyfajta univerzális gesztus – nyelvet ölteni valamire” – mondta Pasche. „Tulajdonképpen egyfajta tiltakozás.”

Pasche szerint a dizájnt nem kifejezetten Jagger ajkai ihlették, bár elképzelhető, hogy tudat alatt mégis hatással volt rá. A logó merész és kompakt volt – tökéletesen működik kis felületeken is. Emellett erőteljesen lázadó hangulatot sugárzott, finom erotikus utalásokkal, ami pontosan tükrözi a zenekar attitűdjét.

A VIP-belépőkön való debütálás után a logó 1971 áprilisában már a „Sticky Fingers” album egyik betétlapján is megjelent, amelynek borítóját Andy Warhol tervezte – egy valódi, működő cipzárral.

A logó akkora sikert arat, hogy a zenekar saját kiadója, a Rolling Stones Records arculatához is felhasználta, és azóta minden albumukon, valamint promóciós anyagaikon, pólóikon és egyéb relikviákon is feltűnik.

 

Fotó:  Dave Rushen/SOPA Images/LightRocket via Getty Images