A bronzmaszk korábban Viszockij felesége, Marina Vlady tulajdonában volt –  a színésznő monogramja is szerepel rajta, piros lakkal ráírva. A maszk 1980-ban készült, és ez volt az első, a három ismert bronzmaszk közül, amelyet a művész halála után egy gipszlenyomat alapján öntöttek ki. Az eredeti gipszmaszkot a szovjet szobrász Jurij Vasziljev készítette, aki ugyanebben az időben Viszockij bal kezéről is készített öntvényt.

A Vlagyimir Viszockij (1938–1980) a nemzetközi kulturális élet kiemelkedő személyisége – költő, dalszerző és színész –, akinek hangja a hitelesség, az ellenállás és az igazság szimbólumává vált a késői szovjet korszakban, jegyzik meg a Hermitage Fine Art képviselői. Viszocki nem csak legendás dalszerző, színpadi- és filmszínész, hanem egy egész korszak szimbóluma volt.
Munkássága a zene, a költészet és az előadóművészet határán mozgott, dalai az élet, a szabadság és mellett politika témákat boncolgattak, és az egész Szovjetunióban mély visszhangot keltettek. 1964-től a moszkvai Taganka Dráma- és Vígszínház vezető színésze volt.

Felesége, az orosz származású Marina Vlady francia színésznő a háború utáni európai filmművészet egyik meghatározó alakja, olyan filmek szereplője, mint Jean-Luc Godard „Két vagy három dolog, amit tudok róla” (1967) című alkotása.
Vlady 1967-ben ismerkedett meg Viszockijjal, és ő lett a művész harmadik felesége. 1970-ben házasodtak össze, és Franciaországban, valamint a Szovjetunióban éltek. Vlady Viszockij múzsája és támasza maradt egészen a művész 1980. július 25-én bekövetkezett haláláig, amikor Moszkvában, 42 éves korában hunyt el.

Fotó: James Andanson/Sygma via Getty Images