„Bízom benne, hogy ebben a korban el tudok már fogadni néhány dolgot magammal kapcsolatban, és megbékélek a belső énemmel. Bizonyos szempontból nagyon szerencsés vagyok. Csodálatos zenei múltam van, és az az igazság, hogy mostanra nem is kellett volna már életben lennem. Mindez valóban izgalmas” – mondta Billy Idol a 60. születésnapja előtt, ma pedig mindannyiunk legnagyobb örömére a 69. évét tölti be, és továbbra is a pop-rock egyik fáradhatatlan bálványa, akiért generációk rajonganak.

Bár a zenésznek meggyűlt a baja a drogokkal – ma már józan életet él, igaz “a gyrekeim nem bocsátották volna meg, ha a drogok okozzák a halálomat” – mesélt egy inerjúban arról, mi motiválta, a leszokásban. A 90-es években bedrogozva szenvedte el azt a motorbalesetet is, amely miatt nem csak a  Doors filmbéli alakítását kellett megvágni, de elveszítette a Terminátor főgonoszának, a T- 1000-nek a szerepét – és majdnem a lábát is.

Billy Idol – a ‘70-es években ragadott először hangszert, első komolyabb zenekarában pedig Clash- és Siouxsie and the Banshees-tagokkal zenélt együtt. Később a Generation X nevű formáció élén találkozhatott vele a közönség, majd a banda ‘81-es feloszlása után New Yorkba költözött, és szólókarrierbe kezdett. Viszonylag hamar fejest ugrott a dolgokba, és még ugyanebben az évben megjelent első EP-je Don’t Stop címmel, amin még két Generation X track is szerepelt, amiből az egyik az azóta ikonikussá vált, és rengeteg feldolgozásban hallható Dancing With Myself volt.

Elképesztően termékeny korszakát élte ekkor Billy Idol, hiszen ‘82-ben megjelent első szólólemeze is (rajta többek közt a White Wedding című klasszikussal), ami több országban arany- és platina minősítést ért el, egy évvel később pedig érkezett is a folytatás, a Rebel Yell, ami már a Billboard 200-as listájának hatodik helyéig jutott. Ezt a kilencvenes és kétezres években további hat album követte,  köztük két válogatás album, a 2001-es Greatest Hits és a 2008-as Idolize Yourself. De nincs megállás: két éve jelent meg The Roadside című négyszámos,  EP-je Butch Walker (Green Day, Weezer) produceri vezényletével, amit még pandémia alatt írt, és amin többek közt híres, majdnem végzetes kimenetelű, két évtizeddel ezelőtti motorbalesetét is feldolgozza. Néhány éve újabb minialbummal örvendeztette meg a rajongóit, a The cage című EP-re szintén négy szám került fel.

Nem véletlen, hogy a háromszoros Grammy-jelölt Idolt a punk-rock stílus egyik keresztapjának tartják – ö volt az is, aki az MTV egyik első sztárjaként a punk-rock zenét bevitte mainstreambe.
Pályafutása során 40 millió eladott albummal büszkélkedhet, melyek közül sok platinalemez lett. Az Egyesült Államokban kilenc kislemeze került be a Top 40-be, míg hazájában, az Egyesült Királyságban tíz slágere került be a slágerlista legjobbjai közé, köztük “Dancing With Myself”, “White Wedding”, “Rebel Yell”, “Mony Mony”, “Eyes Without A Face”, “Flesh For Fantasy” és “Cradle Of Love”.

Billy Idol bár soha nem volt nős, de két gyerek apja: két különböző kapcsolatából egy fia és egy lánya született. A gyerekeivel rendkívül jó a viszonya, és odadó nagypapa is – szabadidejében Billy Idol leginkább unokázik és ahogyan nemrég egy interjúban elárulta, “a nagypapa szerepben az egyik legjobb dolog, hogy nem kell fegyelmeznem” – kedvére elkényeztetheti az unokákat.
Tavaly Billy Idol csillagot kapott Hoolywoodban, a hírességek sétányán, a csillagavató ceremóniára is lánya és két unokája is kísérte el.

Idén a karrierjében mérföldkőnek számító Rebel Yelle albuma 40. évfordulóját a korong bővített jubileumi kiadásával, a “Rebel Yell (Expanded Edition)” -el, koncertekkel és számos különleges eseménnyel ünneplte, többek közt gitárosával, Steve Stevens akusztikus verzióban adták elő az album ikonikus, címadó slágerét az Empire State Building 103. emeleti erkélyen

Fotó:  Ethan Miller/Getty Images