Talán, ha az ebédszünetüket töltő, az épületben dolgozó üzletemberek tudták volna, hogy egy zenetörténeti korszak végének tanúi, nem panaszkodtak volna a zajra. A tetőkoncert üdítő pillanat volt a Beatles tagjai számára, a feszültséggel teli stúdiófelvételek között, amelyekből később a Let It Be album és az azonos című dokumentumfilm született.

A zenekar 1966 nyara óta nem lépett ki a stúdióból – akkor adták utolsó koncertjüket is a San Franciscó-i Candlestick Parkban –, és abban reménykedtek, hogy ezzel a különleges koncerttel visszatérhetnek a gyökereikhez: a stúdióban alkalmazott „trükkök” nélkül, egyszerűen csak zenélhetnek.
Paul McCartney azt javasolta, hogy az új albumot élő koncerttel népszerűsítsék, amelynek felvétele egyben a dokumentumfilm csúcspontja is lehetne. Csakhogy nem tudtak megegyezni a helyszínről. Felmerült egy hajóút, a régi törzshelyük, a Cavern Club, sőt még egy vulkán pereme is. Yoko Ono azt javasolta, hogy 20 000 üres székkel teli nézőtér előtt játsszanak. A frusztrált George Harrison végül azt követelte, hogy teljesen vessék el a koncert ötletét, amely addigra már nyomasztó teherré vált, és megakadályozta az érdemi előrelépést a projektben. De mi legyen a dokumentumfilmmel koncert nélkül?

Senki sem tudta pontosan, kitől származott az ötlet, de abban végül mindenki egyetértett, hogy felmennek az Apple székház tetejére. A Paulhoz, Johnhoz, George-hoz és Ringohoz csatlakozott Billy Preston billentyűs is, és a zenekar belevágott a rövid, de annál izgalmasabb koncertbe, amely felrázta a környező utcák népét a hétköznapi monotonitásból.
Ám a „zajra” tett panaszok miatt a rendőrség is megjelent a tetőn, miközben McCartney éppen harmadik nekifutására énekelte a „Get Back”-hez improvizált sorokat: “You’ve been playing on the roofs again, and you know your Momma doesn’t like it, she’s gonna have you arrested!” („Megint a háztetőkön játszol, tudod, anyád nem szereti ezt, le fognak tartóztatni!”)

Ringo Starrt – aki egyébként kelletlenül egyezett bele a tető-fellépésbe-, teljesen felvillanyozta a letartóztatás lehetősége: „Valaki panaszkodott, a rendőrök feljöttek, én meg csak arra gondoltam: filmet forgatunk. Rángassanak el a doboktól vagy valami ilyesmi. Ehelyett csak annyit mondtak: »Sajnálom, lejjebb kell venni (a hangerőt)«, és kihúzták a dugót a konnektorból. Pedig fantasztikus lehetett volna. A Beatles-t elviszi a rendőrség. Az nagyszerű lett volna.”

A koncertet végül nem letartóztatással ért véget, hanem Lennon búcsúszávaival: „Szeretnék köszönetet mondani a zenekar és a magam nevében, és remélem, megfeleltünk a meghallgatáson.”
Amikor a Let It Be a mozikba kerül, a Beatles már feloszlott, a tetőkoncert mégis ikonikus pillanattá vált a zenekar – és a popzene történetében.
Közel két évtizeddel később a U2 Los Angelesben adott tetőkoncertet a „Where the Streets Have No Name” klipjéhez, így tisztelegve a Beatles előtt.

Fotó:  Freddie Reed/Daily Mirror/Mirrorpix/Getty Images