Hatalmas lemezgyűjteménye van, a ’10-es évekből származó kabaréfelvételei és tekerős gramofonja muzeális értékűek, sőt szokatlan hobbiként a cipőket is gyűjti. Szombathy Gyula Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt a Nemzeti Archívum segítségével köszöntjük születésnapján!
Szombathy Gyula 1945. január 3-án született Budapesten. Már gyermekkorában eldöntötte, hogy színész lesz. Édesapja, aki magyar–történelem szakos tanár volt – de titokban mindig vágyakozott a világot jelentő deszkák után –, imádott színházba járni, ahová fiát is már egész kis korától magával vitte.
Szombathy mindig kitűnő tanuló volt, érettségi után pedig nem is volt kérdés, hogy jelentkezik a főiskolára. Első alkalommal nem járt sikerrel, felvételt nyert azonban a Budapesti Tanítóképző Főiskolára, ahol többek között énekelni és zongorázni is tanult. Egy év múltán már Simon Zsuzsa osztályába járt – elkezdődtek a csodálatos főiskolai évek. Színészideálja Bilicsi Tivadar volt, aki később maga is utódjának tekintette a fiatal Szombathyt: már az egyik vizsgaelőadáson feltűnt neki, hogy a végzős növendékben megvan az az alapkedély, mely aztán évekkel később híressé tette.
Főiskolai tanulmányai után a Szolnoki Szigligeti Színházban kezdte pályafutását nagyszerű táncos-komikusként, de sok prózai szerepet is játszott. 1974-ben szerződött a Vígszínházba, amelynek 18 évig volt tagja. Első átütő sikere Gombrowicz Operett című darabjának Charme grófja volt, aztán jöttek az újabb és újabb szerepek. Mikor úgy érezte, kiürült számára a vígszínházi repertoár, a soproni, aztán a József Attila Színház, majd a Radnóti tagja lett. Forgatott számos mozifilmet és tévéjátékot is, és sokan kabaréműsorokból ismerték meg.
A hangját ezer közül is felismerjük: ő Danny DeVito és Louis de Funès szinkronhangja, és olyan népszerű mesehősöket is ő szólaltatott meg, mint Asterix vagy Goofy. E sokoldalú színészben mégis mindig volt némi türelmetlenség magával szemben, folyamatos megújulási készség, ennek hatására kezdett el rendezni is. Elmondása szerint a sikerhez nagyon fontos a szerencse és a tehetség, valamint az olyan nagy alakítások, mint a Pesti Színházban előadott A tizedes meg a többiek, melynek főszerepét egyik kedvencének tartja.
Bár már fiatalon sikeres lett, soha nem zavarta, ha felismerik az utcán vagy a villamoson, hiszen úgy érezte, ezt hivatásával együtt vállalta. Nagyon fontos számára a közönséggel való személyes találkozás és a jó kedély megtartása, az a készség, amelyet Bilicsi is meglátott benne: hogy a dolgok fonákját tudja nézni.
Fotó: Hámor Szabolcs/ MTI/MTVA
