Drótszamár, canga, bicó – különböző nevek, melyek mind ugyanazt a járművet jelölik: a kerékpárt, amely több mint két évszázada teszi könnyebbé a mindennapjainkat. Június 3. a kerékpározás világnapja, amelynek apropóján a Nemzeti Archívum segítségével idézünk fel néhány bringás-érdekességet.
Tudták, hogy a városi közlekedésben egy tetszőleges ötkilométeres távon a kerékpár a leggyorsabb helyváltoztatási eszköz – megelőzve az autót és a tömegközlekedést is? 2018 óta az ENSZ döntésének megfelelően június 3-án ezt a csendes, gyors, megfizethető és hatékony közlekedési alternatívát ünnepeljük.
A ma használt kerékpárjaink ősét az 1810-es években alkották meg. Ezen a járművön még egyáltalán nem volt pedál, a használójának lábbal kellett löknie magát: ez volt a laufmaschine, vagyis „futógép”. Ezt a meghajtási módot a század második felében fokozatosan váltotta fel a pedálhajtású kerékpár, például a francia eredetű velocipéd, melynek első kereke a nagyobb sebesség elérésének érdekében akár másfél méter átmérőjű is lehetett.
A mai biciklikre jellemző vázforma az 1880-as évektől vált elterjedtté. Később a tömör anyagból készült abroncsokat felváltották a felfújható, légtömlős gumik, illetve fokozatosan megjelentek a sebességváltók is. Az elmúlt majd’ másfél évszázad alatt az egykor lefektetett alapelvek tulajdonképpen nem változtak jelentősen.
A kerékpár fokozatosan meghódította az utcákat, és ma is aktívan hozzájárul egy egészségesebb, fenntarthatóbb életmód kialakításához. Ezért a mai napon arra is fontos ráirányítani a figyelmet, hogy a kerékpárosok közlekedésünk egyik legkiszolgáltatottabb résztvevői. Legyünk hát fokozott figyelemmel irántuk, mutassunk toleranciát és tiszteletet az utakon ma és az év minden napján! A világnap apropóján aki csak teheti, pattanjon bringára és élvezze ki a két keréken való közlekedés előnyeit!
Fotó: Getty Images
