Nem túlzás azt állítani, hogy Molnár Ferenc életének fordulatait bármelyik színpadi szerző megirigyelné. A komoly hazai és nemzetközi hírnévre szert tett író a világ összes nyelvén megtanulta ezt az egy mondatot: „külön kérem a számlát”. Hasznos tudomány volt ez a nagy kávéházi dorbézolásokról hírhedt Molnár számára, de kétségkívül tovább növelte irigyei számát, pedig nehéz természete révén amúgy is könnyen szerzett ellenségeket.

A 20. századi színháztörténet szeszélyes írófejedelme Neumann Ferencként született pesti polgárcsaládba, nevét később magyarosította Molnárra. A Múzeumkert környéke, a poros pesti utcák gyerekkorának kedves színterei, nem véletlenül ír róluk annyi érzéssel leghíresebb regényében. A Pál utcai fiúk cselekményébe egyébként nemcsak kedvenc helyszíneit, hanem gyerekkori pajtását és későbbi kollégáját, Pásztor Árpádot is beleírta. Az önéletrajzi mozzanatok később is rendre megjelentek műveiben: a Liliomot Vészi Margittal kötött házassága inspirálta, Az ördögben Varsányi Irénhez fűződő kapcsolatát írta meg, Az üvegcipőben pedig Fedák Sárival való „se veled, se nélküled” viszonya köszön vissza dramatizált formában. Egy kis drámáért ő maga sosem ment a szomszédba, élénk temperamentuma csak úgy vonzotta a bajt: az ugyan városi legenda, hogy a New York kávéház kulcsait a Dunába dobta volna, de az például tény, hogy párbajozott, majd öngyilkosságot kísérelt meg Varsányi Irén miatt, aki a híres dívák sorában egyetlenként konokul ellenállt neki. Noha a vonzalom kölcsönös volt, Varsányi nem hagyta el a családját, és Molnár Ferenc ezt a visszautasítást sokáig nem tudta feldolgozni.

Emellett szakmai csapások is érték: a Liliom első magyarországi bemutatója 1909-ben csúfos bukás volt, az író az esemény után szanatóriumba került. Érdekes fintora a sorsnak, hogy az először Bécsben ünnepelt Liliom máig a legnépszerűbb darabok közé tartozik: jelenleg is több hazai színház tartja műsorán, film és táncjáték formájában egyaránt feldolgozták, és olyan híres színészek játszották el benne a címszerepet, mint Latinovits Zoltán, Agárdy Gábor, Orson Welles, Lukáts Andor vagy éppen a legújabb adaptációk egyikében Csányi Sándor.

Molnár Ferenc szakmai pályafutása tulajdonképpen a Pál utcától New Yorkig ível, a Broadway egy időben hangos volt a sikereitől. A történelem sajátos alakulása sodorta őt a tengerentúlra: 1939-ben a háború viharai elől harmadik feleségével, Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba, majd Amerikába menekült, ahol aztán végleg letelepedett. Az első világháború idején egyébként Galíciában volt haditudósító, életének erről az időszakáról könyvet is írt. Érdekes módon Amerikában írói kreativitása hanyatlani látszott, mintha írásait a pesti élet, a pesti polgárság inspirálta volna leghatékonyabban. Darabjait szerkesztettség, gördülékenység, nyelvi lelemények és pajzán humor jellemzik, ám emellett megnyilatkozik bennük bölcs, rezignált mégis humánus életszemlélete. Olyan máig sikeres művek kötődnek a nevéhez, mint a Játék a kastélyban, Az üvegcipő, A testőr, vagy éppen A hattyú. 

Mivel a polgári világ írója volt, az 1948 és 1956 közötti időszakban Molnár Ferenc természetesen semmilyen formában nem kerülhetett színpadra Magyarországon. Ezt követően azonban óvatos nyitás kezdődött felé, ami 1966-ban A Pál utcai fiúk című könyve alapján forgatott amerikai-magyar koprodukciós filmben tetőzött. Az elkészült alkotást 1969-ben mutatták be a közönségnek, még abban az évben több díjat is bezsebelt. Molnár Ferencet máig ifjúsági regényéről ismerik a legtöbben: a kötelező olvasmányként is elnyűhetetlen Pál utcai fiúkat 32 nyelvre fordították le és hatszor filmesítették meg, az adaptációk közül a legnagyobb sikert egyértelműen Fábri Zoltán filmje aratta. Érdekes életrajzi adalék, hogy az író egyébként nemigen szívlelhette a gyerekeket, lányával és unokáival nem alakított ki bensőséges kapcsolatot. Ennek ellenére egy egész művészdinasztia alapítója lett: lánya, Sárközi Molnár Márta író, műfordító és kiadó vezető, unokája, Sárközi Mátyás szintén író, míg másik unokája, Horváth Ádám Kossuth-díjas filmrendező volt. Dédunokái közül kiváló rendező, operatőr és zeneszerző egyaránt került ki. Titkát hiába is kutatnánk, de annyi bizonyos, hogy Molnár Ferenc számára színház volt az egész világ.

Fotó: Schichmann Béla/ MTI Rt. Fotószerkesztőség