“Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie.” – mondta Noverre.

A tánc egyike a legősibb művészeteknek, mely a rituális mozgásoktól kezdve a baletten át egészen a kortárs műfajokig mindig meghatározta az ember életét. Ez a mozgásforma, mely által az ősember még varázserőt próbált szerezni, mágikus jelentését elveszítve a fejlettebb civilizációknak is alapvető része maradt, de már nemcsak rituális, hanem szórakoztató és művészeti célokat is szolgált.

A balett alapjai a reneszánsz Itáliában alakultak ki, de a műfaj a franciák körében tett szert hatalmas népszerűségre – itt alakult meg az első táncakadémia is a Napkirály jóvoltából. Jean-Georges Noverre XV. Lajos uralkodása alatt látta meg a napvilágot Párizsban. Fiatalkorában nagy hatást gyakorolt rá londoni útja: úgy érezte, a francia táncművészetből hiányzik az az érzelemkifejezés és drámaiság, amit az angol színpadokon látott. Az volt a célja, hogy a táncot „beszéltesse”, annak expresszivitását helyezze előtérbe. Együttesével nagy sikerű balettdrámákat és -pantomimeket vittek színre, és könyvet is adott ki a balett alapelveiről. Törekvéseinek hála válhatott a balett igazán komplex művészeti formává, munkássága a táncművészet egész történetét meghatározta.

„Ha van illanékony anyaga a történelemnek, akkor a tánc tűnik leginkább annak” – írja Vályi Rózsi tánctörténész. Mégis, olykor sikerül ezeket a tűnő pillanatokat is lencsevégre kapni.

Forrás: Nemzeti Archívum

Fotó: Pixabay