Az Ölelés Nemzetközi Napját először 1986-ban, január 21-én ünnepelték meg. A dátum pedig nem véletlenszerűen kiválasztott nap. Az ünnep életrehívója, Kevin Zaborney atya választása azért esett január 21-re, mert ez a nap pontosan karácsony és Valentin-nap, vagyis február 14. közé esik a naptárban.
A megfigyelések alapján, ilyentájt, vagyis január vége felé fogy el az az érzelmi muníció, amivel a karácsonyi ünnepek idején az emberek feltöltődnek, de még nem sikerült teljesen ráhangolódniuk a szerelem és baráti szeretet ünnepeként is számon tartott Valentin-napra. Zaborney atya úgy gondolta, a mai napon mindenkinek nagy szükségük van egy ölelésre, akár egy ismeretlentől is, nem csak a szeretteiktől.
Az ölelés napjának saját honlapja is van: nationalhuggingday.com, amit szintén maga Zaborney atya hozott létre 2004-ben. Itt minden évben kihirdetik azt a díjazottat, aki a „legölelkezősebb” volt az elmúlt 12 hónapban.
Egy legenda szerint amikor az emberek megölelik egymást, átadnak egymásnak a lelkük melegségéből. A tudomány és a pszichológusok szerint pedig, amikor valaki át akarja ölelni a másikat, igazából ő maga is vágyik a biztonság, melegség és szeretet érzésére.
Az ölelés egész életünkön át elkísér: megölelünk, átölelünk, rokonokat, barátokat, ismerősöket – vagy akár ismeretleneket. Ölelünk találkozáskor, búcsúzáskor, hálából, örömünkben, bánatunkban, ölelve vigasztalunk és vigasztalódunk, biztatunk.
Bár ez a nap eddig akár kicsit viccesnek vagy szentimentálisnak is tűnhetett, a pandémia alatt biztosan megtanultuk, miért is kell megünnepelni az ölelést.
📷Pexels/Shvets Production
