Berettyóújfaluban született, és a mozihoz már kisgyerekként közel került, mert édesapja egy helyi filmszínház tulajdonosa volt. Később rendezőtársa, Bacsó Péter azt mondta róla: „Még az ereiben is celluloid folyik.”

Érettségi után fizetés nélküli gyakornok lett a Hunnia Filmgyárban, és beiratkozott a pesti egyetem esztétika-magyar szakára. A második világháború miatt megszakadt tanulmányait Debrecenben, majd ismét Budapesten folytatta, aztán a Sarló Filmvállalathoz került, Ranódy László hívására. 1946-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma: Egyetem), osztályfőnöke Radványi Géza volt, akinek később asszisztense lett a Valahol Európában című film forgatásánál. Végzése előtt kirúgták, mert egy kötelező feladatként kapott, úttörő témájú filmjéből az illetékesek hiányolták a szocialista realizmus ismertetőjegyeit. A forgatást is, a főiskolát is félbe kellett hagynia. Rövid időre a Magyar Híradó- és Dokumentum Filmgyárba került, ahol konfliktusa támadt az igazgatóval, ezután fél évig traktorosként dolgozott, mígnem Nádasdy Kálmán „suba alatt” levizsgáztatta, és megkaphatta a diplomáját.

Még harmincéves sem volt, amikor 1954-ben első rendezésével, a Szigligeti Ede vígjátékából készült Liliomfival halhatatlant alkotott. Ez volt az első filmje, amelyet meghívtak Cannes-ba az Arany Pálmáért folyó versenybe. A ma is felhőtlen szórakozást nyújtó filmnek csaknem hétmillió nézője volt. Egy évvel később, 1955-ben mutatták be a 9-es kórterem című filmjét, amelyben a korra nem jellemzően meglepően erős volt a társadalomkritikai hang.
Makk Károly rendező, Krencsey Marianne és Darvas Iván a Liliomfi című film forgatásán (MTI Fotó: Gink Károly)

A következő években forgatott sikeres közönségfilmeket (Mese a 12 találatról, Fűre lépni szabad) és feszültséggel teli lélektani drámát is (Ház a sziklák alatt). Előszeretettel vitt rangos irodalmi alkotásokat vászonra. A Déry Tibor két novellája alapján készült Szerelem a magyar filmművészet kiemelkedő alkotása, amelyben felejthetetlen alakítást nyújtott Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván. A forgatókönyv politikai okokból hat évig fiókban hevert, és még 1970-ben is csak úgy készülhetett el, hogy a történet hőse nem Kádár János, hanem Rákosi Mátyás börtönéből szabadul a filmben. A Szerelem az 1971-es Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri díját, az ökumenikus zsűri díját, és a két női főszereplő alakítását külön kiemelte a zsűri. Az alkotás még számos magyar és nemzetközi elismerésben részesült, s a 12 legjobb magyar film közé is beválasztották. Érdekes történeti adalék, hogy a Szerelem teljes körűen restaurált változatát 2016-ban újra bemutatták Cannes-ban, és a vetítésen Makk Károly ugyanazt a szmokingot viselte, mint 45 évvel korábban.

Pályafutása során egyedülálló módon sikerült megfelelnie a szakmának és a közönségnek egyaránt. Formanyelvi bravúr volt tőle az Örkény-kisregényből készült Macskajáték (1974), amelyet Oscar-díjra is jelöltek, hangulatos korrajzot adott az Egy erkölcsös éjszaka, Hunyady Sándor elbeszélésének filmváltozata. Az 1982-es, Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül és belül című regényéből készült Egymásra nézve a magyar filmtörténetben az elsők között beszélt az 1956 utáni megtorlásokról, és az első magyar film volt, amely leszbikus kapcsolatot ábrázolt. Jadwiga Jankowska-Cieslak lengyel színésznő elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját, az alkotás pedig megkapta a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének különdíját. Az utolsó kézirat (1987) volt a hatodik filmje, amely Cannes-ban versenyben volt az Arany Pálmáért. Az 1956-os forradalom fiatal mártírjainak az 1990-ben forgatott Magyar Rekviem állított emléket. 2003-ban rendezte az árulás és szerelem témáját boncolgató Egy hét Pesten és Budán című filmdrámát, 2009-ben mutatták be a korrupcióról, a politika és a bűnözés összefonódásáról készített Így, ahogy vagytok című politikai krimijét. Jellemző Makk Károly szakmai elhivatottságára, hogy élete végéig dolgozott, és még 91 évesen is új filmtervvel pályázott.

1951-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1975-től egyetemi tanárként. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, 2011-től elnöke volt. 2012-ben szülővárosában, Berettyóújfaluban édesapjáról nevezték el a felújított mozit, melynek nyitóelőadásán Makk Károly jelenlétében vetítették le a Fűre lépni szabad című filmjét. 2014-ben jelentette meg Szeretni kell – Egy élet filmkockái című életrajzi könyvét.

1959-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1970-ben érdemes művész lett, 1973-ban Kossuth-díjat vehetett át. 1982-ben kiváló művész címben részesült, 1994-ben a Magyar Filmszemle életműdíját kapta meg. 2003-ben szülővárosa, 2004-ben Budapest, 2005-ben Paloznak díszpolgára lett. 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést vehette át, valamint megkapta a filmkritikusok életműdíját is. 2008-ban Prima-díjas lett, 2014-ben az elsők között nyerte el a nemzet művésze címet, 2016-ban a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki

A magyar filmművészet egyik legegyénibb hangú, különös látványérzékenységű rendezője 91 évesen, 2017. augusztus 30-án halt meg. A Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra. 2019-ben egykori budai otthonának kertjében tiszteletére emlékművet avattak: a Jovánovics György szobrászművész tervezte fehér mészkőoszlopon filmjeinek címe van kőbe vésve. 2024-ben Badacsonytördemicen, ahol élete utolsó tíz évét töltötte, utcát neveztek el róla. A szakma és a közönség tisztelettel emlékezik meg róla születésének 100. évfordulóján.

Fotó: