Mike Oldfield 1973 májusában adta ki debütáló albumát ’Tubular Bells’ címmel, melynek különlegessége, hogy mindössze két – 23 és 25 perc hosszú – instrumentális dalt tartalmazott, illetve több hangszert is az akkor 19 éves előadó játszott fel. Az 50 + -os évfordulóra érkező újrakiadás CD-n és kék bakelitlemezen került a boltok polcaira.
A kiadvány 30. évfordulójára Oldfield újragondolta az anyagot, aminek több oka is volt: ebben az évben kerültek vissza hozzá az újrafelvétel jogai, emellett nem
volt maradéktalanul elégedett az eredeti albummal, hiszen csupán néhány hete volt rögzíteni és az akkori technológiai feltételek sem voltak számára kielégítőek. Mindezek ellenére a “Tubular Bells” lett a brit zenész legkelendőbb albuma.
A digitális technológia fejlődésének és széleskörű használatának köszönhetően a “Tubular Bells 2003” hangzása már szintetizáltabb és letisztultabb lett. A lemez felépítésén is változatott az alkotó, ugyanis az anyag téma/hangszer – pl. „Fast Guitars”, „Basses”, „Latin”, „Blues” – szerint több részletre bontva szerepel a lemezen, de a megfelelő helyeken ugyanúgy szünet nélkül folyik át egyik számból a másikba. Az eredeti narrátor, Vivian Stanshall (angol zenész, író)
időközben sajnálatos módon elhunyt, így Oldfield erre a szerepre John Cleese angol színészt kérte fel.
2025-ben, több mint fél észázaddal a “Tubular Bells” születése után, Mke Oldfield úgy gondolta, itt az ideje, a karrierjét beindító album újabb, ünnepi kiadásának, ezúttal CD és (kék színű) bakelit lemez formájában.
