A színi iskolában többek közt Hofi Géza volt az osztálytársa, nevettetett színpadon, televízióban és rádióban, és olyan emblematikus figuráknak kölcsönözte a hangját, mint Yoda mester vagy a híres Fox-Maxi rajzfilmsorozat Kandúr Bandija. Születésnapján Szuhay Balázs humorista és kabarészerző pályafutását, szellmességét a Nemzeti Archívum segítségével idézzük fel.
Szuhay Balázs a verbói Szluha család sarjaként született 1935-ben. Legtöbben sikeres kabarészínészként emlékeznek rá, noha életpályája nem indult éppen rózsásan: apja közvetlenül a II. világháború után meghalt, így anyja egyedül nevelte őt és fiatalabb testvérét. A kis Balázst polgári származása miatt állami középiskolába nem vették föl, ráadásul 1951 nyarán az egész családot kitelepítették Taktaszadára. 1953-ban térhettek csak vissza Budapestre, ekkor kezdi meg tanulmányait a Toldy Ferenc Gimnáziumban. A középiskolával párhuzamosan Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját is elvégezte, ahol olyan ismert színész-humoristák voltak évfolyamtársai, mint Hofi Géza, Sztankay István és Sas József.
„A gyerekkorom annyira tele volt pofonokkal, hogy utána már csak jó jöhetett.” – nyilatkozta egyszer Rátonyi Róbert zenés műsorában, és ez a mondat tökéletesen meg is felelt a valóságnak. 1960-ban a Vidám Színpadhoz került, melynek 1992-ig volt oszlopos tagja, emellett a Mikroszkópba is gyakran átjárt játszani. Számos ismert kabarédarab és vígjáték szerzője, villámtréfáit, jeleneteit többnyire maga írta. Fergeteges parodista volt, nagyszerűen imitálta „áldozatainak” mimikáját és beszédmodorát.
Szinkronszínészként is számos emlékezetes figura fűződik a nevéhez: szerepelt többek között a Kukori és Kotkodában, a Dr. Bubóban, illetve ő volt a Foxi Maxi-sorozat Kandúr Bandijának hangja is. „Volt idő, mikor ebben az országban én voltam a legismertebb kandúr.” – viccelődött Rátonyival Kandúr Bandi alakjára utalva. Népszerű tévéfilmsorozatokat és mozifilmeket is szinkronizált: kevesen tudják róla, hogy ő volt például Yoda mester eredeti magyar hangja a Csillagok háborúja V–VI. részében.
Szívesen kalandozott a különböző műfajok között: saját bevallása szerint a színházban élte meg a legközvetlenebb kapcsolatot a közönséggel, azonban nem tudta figyelmen kívül hagyni a televíziózás adta lehetőségeket sem, amelyek a nézőszámokat tekintve messze felülmúlták a világot jelentő deszkákat. Három könyvet írt kalandos pályafutásáról, valamint 1988-tól A Szabó család című rádiós családregénybe is bedolgozott. Sikerének egyik titka derűlátó természete volt: „Minden rossznak örülni is tudok, mert ha nem örülök neki, akkor is ott van.” – vallotta magáról, és igyekezett eszerint kezelni életének és pályájának különböző fordulatait.
Nyitott, kíváncsi emberként nagyon szeretett utazni és világot látni, azonban a pihenésre csak ritkán maradt ideje. 1992-ben egy évre elvállalta a Ludas Matyi főszerkesztői posztját, noha ekkorra már túl volt első szívrohamán. „Felbosszantani nem hagyom magam, a gondokat is megoldom magam.” – énekelte a saját maga által szerzett kupléban, miközben rendületlen munkakedvvel dolgozott tovább. 1994-ben részt vett a Rádiókabaré 25. évfordulójára rendezett gálaesten, azonban második infarktusát követően már sosem állt teljesen helyre az egészsége. 2001. május 11-én egy harmadik, végzetes szívroham vitte el.
Fotó: Ilovszky Béla/MTI
