Kemény Henrik a több mint száz éves hagyományra visszatekintő vásári bábjátékos Korngut családban született 1925-ben Budapesten. A nagyapja, Korngut Salamon 1897-ben kapott cirkuszi mutatványosságra működési engedélyt. Apja, Korngut Henrik – 1912-ben magyarosította Keményre a nevét – a hivatalnokoskodás mellett bábkészítéssel és bábjátékkal is foglalkozott, és egyre gyakrabban állította fel sátrát a hűvösvölgyi Nagyréten. Apa és fia dédelgetett álma 1927-ben vált valóra, ekkor épült fel a család népligeti mutatványos színháza, a Kemény Bábszínház (Bódé), amely évtizedekig mulattatta a közönséget.

A harmadik generáció tagjai, Henrik és öccse, Mátyás ebbe a bábozós világba születtek bele, gyerekkoruktól tanulgatták a szakma rejtelmeit. A papa faragta a bábokat, a mama – később húgukkal együtt varrta a ruháikat. A fiúk először csak a paraván mögött segédkeztek, később már kisebb szerepeket is kaptak.
Kedvenc bábjaival, Vitéz Lászlóval és Luciferrel (MTI Fotó: Járai Rudolf)

A kis Henrik először hat éves korában, egy apjától kapott Miki egérrel lépett színpadra, kilenc évesen pedig kifaragta első Vitéz László babáját. Édesapja 1944-ben munkaszolgálatban tűnt el, a színház irányítását a fiai vették át, a háború után, 1945 augusztusától már újra játszottak. 1948-tól a vásári bábosokat kiszorította a kultúrpolitika, mondván: “Ma már nem időszerű és nem korszerű Vitéz Lászlót játszani. Legyen helyette inkább Traktor Ferke vagy Okos Kata”. Kemény Henrik megpróbált talpon maradni. Előbb marionett figurákkal bábetűdöket állított színpadra, majd kitalálta és elkészítette óriásbábját, a 3 méteres Bambit, aki már a közönség soraiba kimerészkedve mókázott.
Az Állami Bábszínház bábműhelyében (MTI Fotó)

1953-ban a népligeti vurslit felszámolták, de a testvéreknek még idejében sikerült “kimenekíteni” az előadásaikhoz készített bábfiguráikat. A közel 80 darabos gyűjteményt Bálint Endre és Jakovits József képzőművész több mint egy évtizeden át őrizgette.

Közben, 1950-ben Kemény Henrik a budapesti Állami Bábszínház tagja lett, bábtechnikusként alkalmazták. 1955-ben néhány kollégájával Győrbe ment, itt alapították meg az első vidéki bábszínházat. Játszott, bábokat tervezett és készített, az előadások után a családi Vitéz László-darabokkal a vidéket járta. Az Állami Bábszínházhoz 1958-ban tért vissza, de a vásári mutatványozást tovább folytatta, 1975-1982 között Bató Lászlóval járták az országot előadásaikkal. 1992-ben az újonnan alakult Kolibri Színházhoz csatlakozott, ahol az évek során bemutatta teljes repertoárját, és többedmagával útjára indította a Kolibri Fesztivált.
Rieger Rudolffal és Jakab Gyulával a Bábszínház mechanikai műhelyében (MTI Fotó: Busztin Lívia)

A népligeti Mutatványos téren Kemény Henrik Bábszínházát 1982-ben kultúrtörténeti emlékké nyilvánították, 1989-ben a Soros-alapítvány támogatásával felújították, és díszelőadással átadták. Mindenki Heni bácsija ekkor állt először és utoljára az újjáépült színház színpadán. Infrastruktúra híján a színház újjáélesztése kudarcot vallott, a faszerkezetű épület 2011. október 3-án éjjel porig égett. Alig két hónappal később, 2011. november 30-án Debrecenben Kemény Henrik is meghalt.

A bábozás nagymesteréről elsőként mindenkinek a palacsintasütőjével hadakozó Vitéz László jut eszébe, máig fülünkbe cseng köszönése, a “Szervusztok, pajtikák”. 1964-ben a Vitéz László volt az első bábjáték a Magyar Televízióban, ahol mókás alakját az 1980-as évektől olyan híres figurák követték, mint a csokirajongó Hakapeszi Maki és Furfangos Frigyes a Zsebtévé előadásaiban, vagy a Bodrogi Gyula által megszólaltatott Süsü, a sárkány, akit a felvételeken maga Heni bácsi mozgatott.

Munkásságát számos kitüntetéssel díjazták, 1954-ben népművészet mestere címet kapott, 1987-ben érdemes művész, 2002-ben kiváló művész lett. Többszörös Nívódíjas, 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, 1998-ban Pro Urbe díjat kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a hazai vásári bábjáték legtisztább hagyományainak őrzése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, hét évtizedes, országszerte ismert és elismert legendás művészetéért. 2008-ban Prima-díjat kapott.

Kemény Henrik itthon és külföldön is magas színvonalon képviselte a vásári mutatványos bábjátszást. Nem csak játékával jutalmazta meg közönségét, élete során közel egy tucat Vitéz László-figurát ajándékozott múzeumoknak (többek között a Müncheni Városi Múzeumnak, a mexikói Nemzeti Bábmúzeumnak is), de egyet-egyet kapott Moszkvában Szergej Obrazcov, Párizsban Francois Mitterrand is. Jó tündérként varázsolta elő kellékeit bőröndjéből, és huncut mosolyával, jó humorával percek alatt megszerettette magát. Játékának fontos eleme volt a közönség bevonása, az interaktivitás, a régi vásári komédiák alapeleme.

Kemény Henrik 2006-ban teljes hagyatékának gondozását az általa létrehozott Korngut-Kemény Alapítványra bízta. 2012-ben a debreceni székhelyű alapítvány gondozásában jelent meg az Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig. Egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe című visszaemlékezése, történeteit Láposi Terka jegyezte le. Budapesten emléktáblája látható a Kolibri Színház homlokzatán és a Vörösmarty utcai egykori lakóháza falán.

Debrecen és a Vojtina Bábszínház ma is kiemelt szerepet játszik hagyatékának megőrzésében. Születésének centenáriumára egyhetes programsorozattal készülnek, Kemény Henrik 100 – A Bábjátékos (1925–2025) címmel. Az évforduló kiemelkedő eseményeként január 29-én átadják a Korngut-Kemény család teljes hagyatékának helyet adó Vitéz László BábTér és Látvány-Tár – Interaktív Bábműhelyet, amelynek a Vojtina Bábszínház ad otthont.