Csakhogy keletkezett egy kis bibi: nem kis felzúdulást keltett szakmai körökben, amikor kiderült, hogy a magyar karaktereket alakító Adrien Brody és Felicity Jones kiejtését mesterséges intelligenciával javították fel, hogy igazán hitelesen hangozzék, ráadásul a látvány felturbózásához is igénybe vették itt-ott az MI-t.

Brady Corbet rendező közleményben igyekezett lehűteni a kedélyeket, mondván, a modern technológia használata mit sem von le a film közreműködőinek művészi teljesítményéből. Szakmai berkekben most azt latolgatják, elcsitul-e a zaj, mire az Oscarokról döntenek az Amerikai Filmakadémia tagjai, és a testület addigra megemészti-e, hogy a 21. század harmadik évtizedében az MI használata ugyanúgy része már az alkotói folyamatnak, mint a digitális trükkök.

Van egy jóval prózaibb és igen közönségbarát megoldás, amit A brutalista alkalmaz, és kétely nélkül üdvözlendő. Jelesül az, hogy a több mint három és fél órás film közepén szünet van. Ennek technikai és dramaturgiai oka is teljesen logikus. A szünetben lehetőség nyílik elmélyülésre, felfrissülésre, ráadásul a történet két jól elkülönülő részre osztható. Az első fejezetben Tóth László építész (Brody) küzdelmét kísérhetjük figyelemmel, aki a vészkorszak után új életet akar kezdeni Amerikában, a másodikban pedig annak lehetünk szemtanúi, hogy immár feleségével (Jones) az oldalán hogyan szembesül az amerikai álom árnyoldalaival.

A szünet szükségességéről egyébként maga Brady Corbet rendező azt nyilatkozta, hogy akkor világosodott meg, amikor kész volt A brutalista, és egyben megnézte: egy ilyen monumentális alkotás befogadásához szükség van kb. 100 perc után egy rövid kikapcsolódásra a történetből.

Fotó: Universal Pictures