A háromnapos rendezvény, a béke és a zene jegyében – “Three Days of Peace & Music”-, vagyis a Woodstocki Zenei és Művészeti Fesztivál, amelyet egyszerűen csak Woodstockkén ismert meg a világ, és amely a 20. század egyik legikonikusabb kulturális eseményévé vált, nagyban egy konzervatív republikánusnak, Max Yasgurnak köszönhető.

Max Yasgurról viszonylag kevés szó esik Woodstock kacsán, pedig az ő nagylelkűsége és bátorsága nélkül Woodstock talán soha nem válhatott volna valósággá. Annak ellenére, hogy állítólag republikánusként támogatta a vietnámi háborút, és az a szellemiség, amit Woodstock képviselt, igen távol állt tőle, úgy érezte, hogy a fesztivál segíthet áthidalni a generációs és világnézeti különbségeket.  Később a Woodstock fesztivál egyik szervezője, Michael Lang, aki Yasgurt a „hősének” nevezte, szintén azt mondta, hogy Max „a Woodstock fesztivál eszméinek teljes ellentéte” volt, ennek dacára hitt benne.

Yasgurnak tejgazdasága volt, Bthelben, New York államban és a helyi közösség tiszteletben álló tagja volt, így még nagyobb szó, hogy bátran szembement a helyiek tiltakozásával, amikor beleegyezett, hogy az ő 600 hektáros farmján rendezték meg 1969-ben a legendás Woodstocki Zenei és Művészeti Fesztivált, amelynek ötlete eredetileg négy fiatal vállalkozótól, John Roberts, Joel Rosenman, Artie Kornfeld és Michael Lang-tól származott, akik egy nagyszabású zenei fesztivált szerettek volna szervezni, hogy megünnepeljék a békét és a szeretetet, teret adjanak az ellenkultúra szellemiségének, és tiltakozzanak a (vietnámi) háború ellen. Miután több helyszínen is visszautasították őket, Max Yasgur, látva a fiatalok lelkesedését, maga ajánlotta fel a farmját – valóban hitte, hogy az esemény béke jegyében zajlik, mint ahogyan abban is, hogy az idősebb generációnak kell nagyobb lépést tennie, hogy áthidalja a generációs különbségeket.

A fesztiválra eredetileg 50 000 látogatót vártak, de végül több mint 400 000 ember gyűlt össze a Max Yasgur farmján, hogy részt vegyen ezen a különleges eseményen. Woodstock pedig nem csupán egy zenei fesztivál lett, hanem és valóban a béke és a szeretet jelképévé vált.  Az esemény utáni évben Yasgur eladta a farmját és visszavonult, de neve örökre összefonódott Woodstock legendájával.

A rendezés azonban nem volt zökkenőmentes; a helyszínt az utolsó pillanatban kellett megváltoztatni, és a hatalmas tömeg váratlanul érte a szervezőket, ami logisztikai nehézségeket okozott. Az úthálózatok lezárultak, az élelmiszer- és vízellátás korlátozott volt, és az egész területet sártengerré változtatta az eső. Ennek ellenére a fesztivál szelleme megmaradt békésnek, és a résztvevők együtt élvezték a zenét és a szabadságot.

Woodstock természetesen zenetörténeti szempontból is jelentős mérföldkő volt, mivel megtestesítette a korszak zenei sokszínűségét, beleértve a rock-, folk-, blues- és pszichedelikus zenét. A fesztiválon fellépő zenészek közül sokan karrierjük csúcsán álltak,  de Woodstock jelentősen hozzájárult hírnevük további növekedéséhez. A három nap során több mint 30 előadó adott koncertet, köztük olyan legendás zenészek, mint Jimi Hendrix, Janis Joplin, The Who, Santana és a Grateful Dead.  Jimi Hendrix közel két órás fellépésének zárószáma a Star Spangled Banner, az amerikai himnusz lenyűgöző, improvizatív szólóelőadása nemcsak Woodstock, hanem az 1960-as évek szimbólumává is vált.

Fotó: Owen Franken – Corbis/Getty Images