Magyarország első világ körüli vitorlásútját Fa Nándor vitorlázó, hajóépítő és Gál József vitorlázó tette meg. Egy Balaton-31 típusú hajóból építették meg öt év alatt a 31 láb (9,4488 m) hosszú, 15 négyzetméter felülettel rendelkező túrahajót, amelyet Szent Jupátról, a kenusok védőszentjéről neveztek el.
A két kalandvágyó székesfehérvári fiatal az akkor még jugoszláviai, ma horvátországi Opatijából (Abbáziából) indult el, majd a Gibraltári-szoroson átkelve jutottak ki az Atlanti-óceánra. Dél felé hajóztak, hogy megkerüljék az afrikai Jóreménység-fokát. Útközben rádión tartották a kapcsolatot a parti állomásokkal, hazájukkal és családjukkal. A két hajós hatóránként váltotta egymást a kormánynál, előfordult, hogy 6-7 méteres vagy még annál is magasabb hullámokkal kellett megküzdeniük.

Első állomásuk Las Palmas, a Kanári-szigetek legnagyobb városa volt, majd a Zöld-foki-szigetek következett, 1986 februárjában pedig a dél-afrikai Fokváros. A vitorlás karbantartása után, 1986. március közepén már az Indiai-óceánon hajóztak, ahol a tomboló vihar felborította a Szent Jupátot. Végül sikerült visszafordítaniuk a hajót, és a rádiókapcsolatuk is helyreállt. Májusban elérték Ausztráliát, Sydneyben több hónapot töltöttek, rendbe hozták a megviselt vízi járművet, és novemberben indultak tovább Új-Zéland felé. Aucklandban időztek 1987 januárjáig, majd kifutottak a Csendes-óceánra.

1987. március 1-jén, a déli órákban haladtak át az amerikai kontinens legdélebbi pontján, a Horn-fokon, a “vitorlások Everest”-jén. (A fok körüli vizek különösen veszélyesek az arra hajózók számára, erősek az áramlatok, gyakoriak a tomboló szelek és az Antarktiszról leváló jéghegyek. Sokan szenvedtek már ott hajótörést.) Miután megkerülték Amerika déli csücskét, ismét az Atlanti-óceánon hajóztak.
Argentínától keletre óriási viharba kerültek, a 140 kilométeres sebességű orkán itt is felborította a Szent Jupátot, a kormánynál álló Fa Nándort a tengerbe repítette, életét csak a biztosító kötél mentette meg. Az elemek tombolását túlélve jutottak el Buenos Airesbe, majd 1987 júniusában Rio de Janeiróba. Rövid pihenő és karbantartás után hazafelé vették az irányt, az Egyenlítőn ugyanazt a pontot keresztezték, mint útjuk elején.

1987. augusztus közepén már Gibraltárnál jártak, szeptember 12-én, 717 nap és több mint 60 ezer kilométer megtétele után futottak be Opatija kikötőjébe, ahol több ezer zászlót lobogtató, Himnuszt éneklő magyar várta őket. Elsőként teljesített expedíciójukkal beírták nevüket a magyar sport történetébe, az útról 1988-ban jelent meg Fa Nándor könyve A Szent Jupát 700 napja címmel. (Fa Nándor 1992-93-ban első magyarként a Vendée Globe földkörüli versenyen is körülhajózta a bolygót, egyedül, kikötés nélkül navigált be a célba.)
A Szent Jupát, amely nemcsak a vitorlázás, de a kitartás és az emberi küzdeni akarás szimbólumává vált, hazatérése után rövid ideig a Balatonon maradt, közben Fa Nándor és Gál József alapítványt hozott létre a megőrzésére.

Az alapítvány 1996-ban a Közlekedési Múzeumnak adományozta a vitorláshajót, amelyet 2006-ban a múzeum városligeti épületének elbontását követően – megfelelő hőmérséklet, páratartalom és fényvédelem biztosításával – őrzött bérraktárban helyeztek el. A legendás Szent Jupátot 2024 szeptemberében a Balaton északi partján, Révfülöpnél ismét vízre bocsátották. Ekkor jelentették be, hogy a jubileumi évre, 2025 szeptemberéig az ikonikus hajó a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Fa Nándor szakmai támogatásának és iránymutatásának köszönhetően teljes körű restaurálást és hosszú távú állagmegóvást kap, és ezt követően az MCC révfülöpi Cholnoky Jenő Gyermek- és Ifjúsági Kikötő diáktáborban állítják ki.

Fotó: Hajózás.hu/Nemzeti Archivum/MTI