Billy Idol az Egyesült Államokban 1983. november 10-én dobta piacra második stúdióalbumát: a „Rebel Yell”-t, amely karrierje egyik meghatározó zenei anyaga lett. Érdekes módon hazájában, Nagy-Britanniában a korong két hónappal később, 1984. január 9-én jelent meg.
A lemeznek, amelyből csak az Egyesült Államokban több mint kétmillió példányt adtak el, az ikonikus címadó dal mellett olyan slágereket köszönhetünk, mint az “Eyes Without a Face”, a “Flesh for Fantasy” vagy a “Cath My Fall”. A háromszoros Grammy-jelölt Billy Idol a punk-rock stílus hangzásának és erejének egyik keresztapja. Az MTV egyik első sztárjaként a punk-rock zenét bevitte a mainstreambe, mégpedig éppen a „Rebel Yell” kislemezeihez készült videóklipekkel, amelyek a zenei csatorna nézőinek kedvencei, Billy Idolt pedig az akkoriban fénykorát élő MTV egyik legnagyobb sztárjává tették.
Idén Billy Idol megünneplte pályafutása egyik mérföldköve, a “Rebel Yell” megjelenésének négy évtizedes évfordulóját: áprilisban a korongot egy luxus, bővített kiadásban dobta piacra, “Rebel Yell (Expanded Edition)” címen, 2LP, 2CD, – valamint digitális, valamint Limited Edition 2LP formátumban. A „Rebel Yell” jubileumi változatára több, korábban kiadatlan dal került fel valamint, hallhatunk ritka demó felvételeket is – többek között Rose Royce “Love Don’t Live Here Anymore” című számának Billy-féle feldolgozása, a “Best Way Out of Here” eredetije – valamint az “Eyes Without a Face” remixe.
Eddigi pályafutása soránBilly Idol 40 millió eladott albummal büszkélkedhet, melyek közül sok platinalemez lett. Az Egyesült Államokban kilenc kislemeze került be a Top 40-be, míg hazájában, az Egyesült Királyságban tíz slágere került be a slágerlista legjobbjai közé, köztük “Dancing With Myself”, “White Wedding”, “Rebel Yell”, “Mony Mony”, “Eyes Without A Face”, “Flesh For Fantasy” és “Cradle Of Love”.
