55 éve kezdődtek meg a Magyar Televízió második műsorának első kísérleti adásai. Ezzel véget ért az „egycsatornás” korszak: a hazai tévénézők először kapcsolhattak át készülékeiken. A magyar televíziószás történelmi eseményét a Nemzeti Archívum segítségével idézzük fel-

A Magyar Televízió vezetői nem győzték hangsúlyozni a műsor kísérleti mivoltát: ekkor ugyanis még csak a távlati célok között szerepelt egy hatnapos, az egész országban fogható adás.
Az újdonsült adóra – melynek elnevezéséből a „kísérleti” jelzőt is csak később hagyták el – kezdetben nem lehetett bármikor átkapcsolni: a vételre csupán heti két alkalommal, szerda és péntek esténként nyílt lehetőség, előbbi napon viszont már kizárólag színes műsorokat sugároztak.
Később a kínálat egy harmadik, keddi adásnappal is bővült, melyet kisvártatva követett a negyedik, csütörtöki, végezetül pedig a hétvégi, egész napos műsorszórást is bevezették.
Az augusztus 19-én induló műsor ráadásul egy sor addig ismeretlen – a mai közönség számára már bagatellnek tűnő – technikai problémát is magával hozott. Milyen készülékre és antennára van szükség az új csatorna vételéhez? Mikor lehet majd fogni az adást vidéken is? Tömegével érkeztek az ilyen és ehhez hasonló nézői levelek a Rádió- és Televízióújság szerkesztőségébe
Pedig még nem is beszéltünk a második adót már elérő nézőkre nehezedő új típusú nyomásról: a döntési kényszerről a két eltérő arculatú, de párhuzamosan sugárzott műsor között. Eleinte sok tévénéző nem is tudott mit kezdeni a választás dilemmájával. Az MRT egyik 1975-ös számában olyan esetekről is olvashatunk, mikor egyesek
„az új készülék vásárlásakor a régit nem „potyázták el”, s nagyobb lakásban olykor párhuzamosan két készülék is villog.”
A két csatorna közti választás lehetősége a műsorszerkesztőket is új kihívások elé állította. Szükségessé vált a két műsor programjának folyamatos egyeztetése, figyelembe véve az esetleges csúszásokat, változásokat is. A népszerű műsorok időbeli összeütközésének elkerülésére úgynevezett átmenőpontokat alakítottak ki a csatornák között, mikor a közönség az egyik csatornáról a másikra úgy tudott átkapcsolni, hogy egyik műsor elejéről vagy végéről se maradjon le.
Emellett létrehoztak egy úgynevezett kölcsönös ismétlési rendszert, melynek keretében az adók egymás legsikeresebb műsorait ismételték. Fokozatosan kialakították a 2. tévéműsor sajátos arculatát is, amely az 1-es csatornától némiképp eltérően, inkább a kulturális témájú, közművelődést szolgáló műsorok irányába mutatott. Miután mindezt megszervezték, a Televízió dolgozóinak már tényleg „csak” annyi feladatuk maradt, hogy megnyugtassák az új csatorna hírétől megriadt nézősereget:
„Szó sincs róla, hogy a 2. műsor bevezetése drágítaná a tévé-előfizetést!”
Fotó: MTI/Bara István