Az 1951. március 2-án született Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas rockzenész, billentyűs, énekes és zeneszerző érzelmes rockballadáival meghódította a közönség szívét. A nagyszerű zenészre a Nemzeti Archívum segítsével emlékezünk.

Kevesen tudják, hogy Balázs Fecó gyerekkorában focistának készült, ami nem csoda, hiszen gyakorlatilag a Fradi-pálya mellett nőtt fel. A Bakáts Téri Zeneiskola zongora szakának éppúgy oszlopos tagja volt, mint a hozzá hasonló kissrácokból verbuválódott kölyökcsapatnak a pályán. A fociban elért sikerei később elhalványultak emlékezetében, azonban első zenei sikerélményét élénken őrizte, és gyakran emlegette: 4-5 éves lehetett, amikor egy délután tangóharmonika-játékával szórakoztatta a bérház lakóit. Diákkorában aztán egy csúnya esést követően választania kellett a foci és a zenei tanulmányok között: Balázs Fecó szerencsére az utóbbi mellett döntött.
Saját bevallása szerint annak idején a Beatles térítette el őt végleg a komolyzenétől, a komolyzenei pályától. A helyzet odáig fajult, hogy az iskola vezetősége lezáratta a zongorát a szünetekben, hogy a diákok ne játsszanak rajta rock and rollt. Az iskolás évek után szinte azonnal a hazai könnyűzene élvonalába csöppent: 1967-től a Neotonban játszott, majd öt évvel később Som Lajossal együtt kiváltak a zenekarból és megalapították a Taurust. A szupergroupnak is beillő formáció ’72 május elsején már az Ifiparkban koncertezett, azonban hiába képviseltek egyedi, friss hangot az akkori könnyűzenei palettán, politikai okokból mégsem készíthettek lemezt. Az együttes így bő egy év után felbomlott, és Balázs Fecó több zenésztársához hasonlóan külföldre ment bárzongoristának.
Két év után hazaköltözött Magyarországra, amiben szerepet játszott az is, hogy felkérték billentyűsnek Koncz Zsuzsa kísérőzenekarába. Ekkoriban tudatosult benne, hogy saját zenekart szeretne, amelynek kötelékében megvalósíthatja zenei ötleteit. Így alapította meg 1978-ban a Korál együttest. Bemutatkozó koncertjük még ugyanabban az évben a Budai Ifjúsági Parkban volt: a rájuk jellemző érzelmes, dallamos rockzenével hamar közönségkedvenccé váltak. Az 1981-es táncdalfesztiválon előadott Homok a szélben című dalukkal végleg bekerültek a magyar rockzene halhatatlanjai közé.
Balázs Fecó hihetetlenül sokoldalú zenei tehetségét bizonyítja, hogy a Korál együttes mellett számos filmzenét is írt, és jelentős szólókarriert is magáénak tudhatott. Állandó szövegíró kollégája, Horváth Attila egyszer azt mondta róla, hogy „a dallamérzékenység, ami Fecót jellemzi, az csak az ő sajátja.” Közben egy másik szívének kedves projekt is megtalálta: a ’80-as évek végén belefogott a romos sitkei kápolna felújításába, valamint megszervezte a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet. Koncerteket rendeztek, és a bevételekből állták a felújítás költségeit. A teljes rekonstrukció 1991-ben fejeződött be. Elmondása szerint Cziffra Györgytől merített inspirációt, aki a ’70-es években a franciaországi Senlis városában restauráltatott egy kápolnát.
A nagyon aktív életet élő zenész szinte az utolsó pillanatig dolgozott, noha 1995-ös szívinfarktusát követően igyekezett lassítani: csökkentette az éves koncertek számát és leszokott a cigarettáról is. Legismertebb dalai megunhatatlan közönségkedvencnek bizonyultak, a koncerteken mindenki vele énekelte az Évszakok, A csönd éve volt, vagy a Maradj velem strófáit. 2020. november 26-án koronavírus szövődményei következtében hunyt el, szűk körben búcsúztatták az Óbudai temetőben. 2021-ben posztumusz kitüntetésként Sitke díszpolgárává választották.
Fotó: Mohai Balázs/MTI Zrt. Fotószerkesztőség