1968. szeptember 20-án a brit rockbanda, a Deep Purple első sikerét könyvelhette el az Egyesült Államokban. Az éppen csak szárnyait bontogató zenekar „Hush“ című kislemeze a negyedik helyen debütált az amerikai slágerlistán.
A “Hush” volt az a dal, amely 1968-as nyarán mindenhol szólt, és az akkor újonnan alakult Deep Purple-t az amerikai slágerlisták élmezőnyébe repítette. A dal eredetijét az amerikai country-soul énekes, Billy Joe Royal énekelte, az újra gondolt “Hush” azonban a pszichedelikus rhythm and blues és a kemény rock zseniális keverékével egyértelműen a korai Deep Purple korszakot fémjelezte.
A Purple talán soha nem nyúlt volna “Hush”-hoz, és a feldolgozás talán sosem született volna meg, ha az előző évben, 1967-ben a Vanilla Fudge nem készíti el egy igazi Motown klasszikus bátran újraértelmezett változatát.
“A Vanilla Fudge feldolgozott egy Supremes slágert [ a You Keep Me Hangin’ On-t], és teljesen más stílust adott neki” – magyarázza a Purple basszusgitárosa, Roger Glover. “Ez volt az, ami nagy inspirációt jelentett. A zenekar a ‘Hush’ esetében is ezt próbálta megtenni: hozzáadni a saját stílusát” – árulta el a zenész.
Az eredeti, nem túl gyors tempójú “Hush” a klasszikus déli hangzásvilágot hozta, míg a Deep Purple változata egy igazi erőteljes, lendületes „dallamvágta”. A gitáros, Ritchie Blackmore nem sokkal a Billy Joe Royal-féle verzió megjelenése után, 1967-ben hallotta először az eredeti dalt, és azonnal meglátta benne a lehetőségeket. „Úgy véltem hogy az egyetlen dolog, amire a „Hush”-nak szüksége volt, egy keményebb, merészebb hangszerelés volt” – mondta Blackmore. Úgy tűnik igen jó döntésnek bizonyult.
