Csaknem harminchat éve alakult meg Magyarország egyik legnépszerűbb együttese, amely egyedülállóan komplex módon képviseli az autentikus népzenét, a népzene-feldolgozásokat, valamint a népzenével átitatott popzenét a magyar koncertpalettán. Ezt fogjuk tenni a következő harminchat évben is. Aztán tovább.

A Csík Zenekar most korszakhatárhoz ért. A zenekar egyik alapítója, névadója, Csík János, úgy döntött, hogy a rendszerszintű együtt muzsikálásban 2025-től már nem vesz részt.

Természetesen ebben a helyzetben mindenki azt kérdezi, hogy miért született ez a döntés, illetve hogyan folytatódik a Csík Zenekar útja.

Ezekre a kérdésekre válaszolunk világosan, tömören és egyértelműen.

Csík Jánosnak múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy csodálatos közös kulturális kincsünk, a népzene, múzeumok vitrinjei és porosodó lemezek helyett ma is elevenen lüktet koncertszínpadokon, táncházakban és még a Spotifyon is.

A hátralépésről szóló döntést Csík János maga hozta meg. Eddigi élete több mint felét a Csík Zenekar határozta meg. Nagyon hálás a csapatnak, amelyet vezethetett, és amely őt is megtartotta. Most azonban számot vetett fizikai teljesítőképességével, és úgy látja, hogy azt az intenzív munkát, az évi több tízezer kilométernyi utazást, százas nagyságrendű fellépést már nem tudja vállalni, amivel a kivételesen sikeres Csík Zenekar élete örvendetesen együtt jár.

Mi, a zenekar tagjai – miközben hálásak vagyunk Csík János harminchat éven át tartó lendületéért és jelenlétéért – igazi barátként, szomorúan, de tudomásul vettük ezt a döntést. Fájó szívvel, de épp azért tudjuk elengedni Jánost, mert szeretjük őt és értjük a döntését.

Ha a jövőbe tekintünk, egészen biztosak vagyunk abban, hogy a Csík Zenekar megmarad Csík Zenekarnak: azt a hagyományt viszi tovább, amelyet megteremtett és képviselt. Hónapok óta velünk próbál és játszik Gál Tibor barátunk, akiben megtaláltuk azt a friss erőt és dinamizmust, amely prímássá és énekessé tehet valakit. Tibor korábban a Felszállott a páva műsorában Az év legjobb férfihangja díját kapta, később pedig a Sarjú Bandával lépett fel. Tibor elképesztően gyorsan tanul, fiatal kora ellenére olyan tapasztalt és virtuóz muzsikusnak mutatja magát, akiben bízni tud a zenekar és – Szabó Attila mellett – szívesen fogadja el prímásának is.

Végül hadd szóljunk mindannyian néhány személyes mondatot a változásról és a továbblépésről.

Szabó Attila: “Janival vagy harminc évig álltunk egymás mellett a színpadon, és tudom, hogy nehéz volt meghoznia ezt a döntést. De biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk őrizni azt a sajátos megszólalást, ami a Csík Zenekart jelenti. Autentikus népzene és a feldolgozások: ez a kettősség megmarad. Mindezt pedig továbbra is akusztikus hangszerekkel játsszuk.”

Bartók József: “Nehéz még belegondolni, de megértem és elfogadom Jani döntését. A barátság nem szűnik meg, csak a szoros munkakapcsolat. Tibi zenekarhoz érkezése viszont nagy öröm. Azt remélem, hogy vele a fiatalok felé is könnyebb lesz közelebb lépnünk.”

Majorosi Marianna: “Örökké hálás leszek Janinak, hogy akkor is kitartott mellettem, amikor a gyerekeim születtek, hívott, számított rám, visszavárt a zenekarba. Tiszteletben tartom a döntését. Jó dolgokat is eredményezhet a frissítés. Ráadásul zeneileg nincs szó gyökeres változásról. Biztos vagyok benne, hogy Tibi új színeket is tud hozni. Kíváncsi is vagyok a folytatásra.”

Barcza Zsolt: “Érdekes volt megfigyelni, hogy Jani bizonyos értelemben ellenpólusa volt Attilának. Hiszen Jani képviselte inkább az autentikus népzenei vonalat, Attila pedig a feldolgozásokat hozta be a zenekar életébe. Nagy példát adtak, hogyan lehet ebből a művészi feszültségből építő energiákat csiholni. Mindent köszönünk, Jani. Nem engedünk el egészen.”

Makó Péter: “Megértem Jani döntését, és rengeteget gondolkodom rajta, én hogyan döntenék az ő helyében. De annak örülök, hogy visszük tovább azt a sokszínűséget, ami miatt szeretek a Csík Zenekar tagja lenni.”

Kunos Tamás: “Együtt alapítottuk a zenekart Janival, együtt táncoltunk, a gyerekkorunk együtt telt. Erős barátság hozta létre a Csík Zenekart, amelyben több időt töltöttünk együtt, mint a családunkkal. Jani nagyon fog hiányozni, de el kellett fogadnom a döntését. Megyünk tovább. Nekem a zene a hivatásom, semmi mást nem akarok csinálni, és örülök, hogy megtaláltuk azt az embert, akivel folytatni tudjuk.”

Gál Tibor: “Még nem egészen fogtam fel, mi történik velem, bár hónapok óta együtt játszunk… Amikor először elhívtak helyettesíteni, még nem tudtam, hogy valójában castingon vagyok… ez örömteli és félelmetes egyszerre. Örülök, hogy jók a visszajelzések, egészen megható, ahogyan a csapat befogadott és ahogyan a közönség is visszaigazol. Sem pótolni, sem utánozni nem akarom Janit. Én én vagyok: Gál Tibor, a Csík Zenekar énekese… és betanuló prímása.”

Csík János: “Több mint harminchat évet töltöttem a zenekar megtartásával, életével, ez több, mint a fél életem. Nem könnyű ettől elszakadnom, irgalmatlanul nehéz döntés volt, de be kell látnom a realitásokat. Drága barátaim, nem én vagyok a Csík Zenekar. Alapító, az vagyok, meg tag, meg prímás, az vagyok. De az, ami harminchat év alatt létrejött, felépült, az az egész csapatot jelenti. A népzenét is, és azt a feldolgozáskultúrát is, amelyet Attila hozott a zenekarba. Szabó Attilának köszönhető, hogy a Csík Zenekar neve ma már egybeforrott az igényes, valódi többletértéket hordozó zenei feldolgozásokkal is (ezek első darabjai húsz évvel ezelőtt, 2005-ben jelentek meg a repertoárunkban). Nyugodt vagyok: a Csík Zenekar továbbra is Csík Zenekar marad. Egy percig sem volt kérdés számomra: vigyék tovább a nevet is, és mindazt, ami ehhez a fantasztikus csapathoz kapcsolódik. Tibit kifejezetten alkalmasnak látom, ráadásul friss, fiatal tehetség, nagy lehetőséget látok a megújulásra, a frissülésre. Épp itt az ideje. Ők, együtt a Csík Zenekar: élnek, muzsikálnak tovább. Nem mondom, hogy nem fog összeszorulni a szívem, amikor látom őket, de azért kicsit jól is esik elengedni ezt a feladatot, amely mára túlnőtt rajtam. Része voltunk egymás életének: sem a huszonkét évvel ezelőtti balesetet, sem a magánéleti viharokat nem tudtam volna úgy átvészelni, ha nincsenek mellettem. Hála van bennem, köszönet és drukkolás. Folytassátok, barátaim! Aztán úgyis zenélünk még együtt.”

Csík János a következő hónapokban még velünk muzsikál, tőle hivatalosan az óévbúcsúztató, 2024. december 29-ei koncerten köszönünk el, felköszöntjük őt hatvanadik születésnapján, és örömmel készülünk arra, hogy 2025-ben, más keretek között ugyan, de zenélhetünk együtt tovább.

A Csík Zenekar marad, ami volt: kulturális különlegesség, összetéveszthetetlenül egyedi hang, és magas színvonalú harmónia a különféle zenei irányzatok között.

 

Budapest, 2024. október 10.

 

Barcza Zsolt

Bartók József

Csík János

Gál Tibor

Kunos Tamás

Majorosi Marianna

Makó Péter

Szabó Attila

 

Fotó: MTI/Kovács Tamás