1984-ben, a U2 az Egyesült Királyság albumlistájának élére került negyedik, a zenekritikusok akkori véleménye szerint „erőteljes és újszerű” stúdióalbumával, a „The Unforgettable Fire”-rel.
Az album, amelyen helyet kapott az ír zenekar ma már klasszikusnak számító slágere, a „Pride (In The Name Of Love)”, a zenekar második listavezető lemeze lett a szigetországban, és ma már, kétszeres platinalemez az Egyesült Királyságban valamint háromszoros platinalemez az Egyesült Államokban
Sok szempontból a U2 a „War” című albumon már a végsőkig feszítette a hangzásos grandiozitás iránti vonzalmát, így nem meglepő, hogy a folytatásban – a „The Unforgettable Fire”-ben – inkább The Edge rétegzett, effektekkel teli gitárjátékának finomabb részleteit kezdte feltérképezni.
A zenekar „The Unforgettable Fire”-en Brian Eno és Daniel Lanois producerekkel dolgozott együtt, aminek eredményeként egy sötét, szinte hallucinációszerű, egymásba fonódó hangképekből álló sorozatot hozott létre, amelyet olykor felismerhető dallamok törnek meg.
Ezen az albumon a U2, bár még „kereste a hangját”, de valamilyen formában mégis kiteljesedett, megalkotva néhányat a legnagyszerűbb csakúgy, mint a leggyengébb művei közül is. Bár a dalok nem mutatnak egységesen erős képet, a felemásra sikeredett albumot a kritika „erőteljesnek” és „újszerűnek” minősítette.
Az ezen az albumon hallható „Elvis Presley and America”-t Bono „legkínosabb költői próbálkozásának” tartják, de feledteti a szintén a „The Unforgettable Fire”-en hallható „Bad”, amelyet a kritikusok kivételesen megvalósított mesterműnek tartanak.
Hasonlóan emlékezetes a címadó dal és az „A Sort of Homecoming”, nem is beszélve a Martin Luther King Jr. előtt tisztelgő „Pride (In the Name of Love)”-ról.
Fotó:Koh Hasebe/Shinko Music/Getty Images
