A MÜPA, a Magyar Zene Háza, számos vidéki helyszín után vasárnap este a budapesti Várkert Bazárt is meghódította az iLAND. A zenekar kétórás zenei utazásra hívta a közönséget – ők pedig az első számtól kezdve lelkesen csatlakoztak a rock és a progresszív rock legszebb pillanatait, vagy inkább óráit elhozó repüléshez.

Komoly szólók, jazz-koncerteket idéző elmélyült részek, jól ismert dalok, mély szövegek és gondolatok, régebbről ismert dalok egyvelege volt ez az este – a közönség vastapsával fűszerezve. Az ilAND tagjai közül négyen – Takáts Tamás, Pálvölgyi Géza, Dorozsmai Péter és Madarász Gábor – hosszú éveken együtt zenéltek a legendás East utolsó felállásában és nem titkoltan az ott kialakított zenei világot viszik tovább – a közönség legnagyobb örömére. A Várkert Bazárban is elhangzottak – az iLAND bemutatkozó lemezén

„A Sziget” dupla albumon – hallható új dalokkal szerves egységben, olyan ikonikus sikerek, mint A szerelem sivataga, az Elrejtettél a szívedben, a David Bowie szeme, vagy éppen a Szél repítse – de megszólalnak olyan új dalok is, mint a Kék Gyémánt, az Úton haza, vagy a Tárd ki az ajtód, legújabb szerzemény, az iLAND békedala, az Apokalipszis, amely az ’56-tal és a De mégis élünk című új dallal válik egy igazi trilógiává. A mai zenei világban az iLAND egy olyan ritkaság, amelyet legalább egyszer mindenkinek hallania kell.

És aki egyszer hallja, az újra meg újra részese akar lenni ennek az utazásnak, hogy aztán a koncert végén a Party is over instrumentális lüktetése és dübörgése után szinte csendben hallgathassa meg a záró, “Mert szeretnénk zenében elmondani, amit máshogy nem lehet” tételt.

Ahogy egy néző írta a koncert után: „…Zalaegerszegről mentünk fel a fővárosba, de az ilyen eseményekért bárhová elmennénk. Szuperlatívuszokban lehet csak erről az estéről beszélni, a koncert vége az valami frenetikus volt, csak kapkodtam a fejem, hogy mi van itt…

Fotó: Erhardt László/laszlo erhardt photography