A White Christmas című dal, Bing Crosby előadásában 1975. április 29-én különös történelmi szerepet kapott: az amerikai rádiószolgálat ezt a dalt sugározta a Saigon eleste idején, jelezve az amerikai személyzet számára az evakuálás kezdetét. A vietnámi háborúra reflektálva számos dal született, különösen a konfliktus 1960-as évek végi eszkalációja után. Később olyan számok, mint a Still in Saigon vagy a Born in the U.S.A. a hazatérő veteránok sorsát dolgozták fel.
A vietnámi háború csúcspontján, 1968-ban több mint 500 ezer amerikai katona harcolt a térségben. Az Egyesült Államokban eközben heves társadalmi konfliktus bontakozott ki: a háborút ellenző – főként fiatal – tüntetők és azok között, akik szükségesnek tartották a kommunizmus megfékezését. A korszak népszerű zenészeinek többsége az háborút ellenzők oldalán állt, és ezt dalaikban is kifejezték, ilyen számok többek közt a Revolution, a War vagy az Ohio – utóbbit Neil Young írta a kent state-i lövöldözés hatására.
Ahogy a háború elhúzódott és nőtt az amerikai veszteségek száma, Richard Nixon egyre nagyobb nyomás alá került a konfliktus lezárása érdekében. 1973-ban kivonta az amerikai csapatokat, csupán egy kisebb támogató egységet hagyva hátra a dél-vietnámi hadsereg segítésére. Bár Nixon további támogatást ígért, 1974-es lemondása után világossá vált, hogy az Egyesült Államok nem küld újabb erőket Vietnámba. A fenyegetés megszűnésével az észak-vietnámi hadsereg 1975 februárjában offenzívát indított, majd április 27-én körülzárta Saigont, Dél-Vietnam fővárosát, ahol a még amerikaiak állomásoztak.
A jelzés az evakuálásra egy különös rádióüzenet volt: az amerikai rádió bemondta, hogy Saigonban „40,5 fok van és a hőmérséklet emelkedik”, majd lejátszotta a „White Christmas”-t – egy dalt, amelyet áprilisban aligha sugároznának. Április 29-én helyi idő szerint 11 óra körül hangzott el az adás, amely az amerikai személyzetet a kijelölt gyülekezési pontokra irányította, ahonnan helikopterekkel menekítették ki őket. Az utolsóként Graham Martin nagykövet hagyta el a várost április 30-án hajnalban.
A háborúból hazatérő amerikai katonák – sokan sérülten és poszttraumás stresszel – gyakran értetlenül álltak a kérdés előtt, hogy miért is harcoltak. A konfliktus véget ért, de az ő küzdelmük tovább folytatódott. A második világháború hőseivel ellentétben nem fogadták őket parádék, győzelmi dalok és hiányzott a széles körű társadalmi támogatás illetve együttérzés is.
Csak az 1980-as években kezdtek megjelenni azok a dalok, amelyek ezeknek az elfeledett katonáknak a történetét mesélték el. Az első jelentősebb siker a „Still in Saigon” volt 1982-ben, majd egy évvel később Billy Joel jelentkezett a Goodnight Saigon című számmal. Bár Joel nem szolgált Vietnámban, a dalban barátainak állított emléket, és veteránokkal folytatott beszélgetések alapján írta meg a szöveget. Koncertjein gyakran hívott fel a színpadra helyi veteránokat, hogy együtt adják elő a dalt.
Bruce Springsteen sem vett részt a háborúban, de mélyen megrendítette, ahogyan a veteránokkal bántak hazatérésük után. A Born in the U.S.A. című, 1984-es albumának címadó dala egy olyan katona történetét meséli el, aki Vietnámból hazatérve elutasítással találkozik. A dal üzenetét sokan félreértették a lendületes, himnikus hangzás miatt, ezért Springsteen később gyakran balladaként adta elő, személyes történetekkel kiegészítve – olyan ismerőseiről mesélve, akiket a háborúba küldtek, és akik közül nem mindenki tért haza.
Fotó: Getty Images
