„Emlékszem, amikor megkaptam a szerepet a Szőkék előnyben című filmben. Jane Russell volt a barna hajú nő, én pedig a szőke. Ő 200 ezer dollárt kapott a szerepért, én heti 500 dollárt – ami akkoriban számomra óriási összegnek számított. Mégsem jutott nekem saját öltöző. Végül azt mondtam: »Nézzék, végső soron én vagyok a szőke, és a film címe is az, hogy Szőkék előnyben.« Folyton azt ismételgették, hogy ne felejtsem el, nem én vagyok a sztár. Erre azt válaszoltam: »Nos, bárki is vagyok, én vagyok a szőke!«”

Ezekkel a szavakkal emlékezett vissza Marilyn Monroe pályafutásának egyik meghatározó pillanatára utolsó interjújában, amelyből most, születésének 100. évfordulója alkalmából ismét idéznek.

A centenárium előestéjén jelent meg a Marilyn: Az elveszett fényképek, az utolsó interjú című kötet, amely először közli teljes egészében a színésznő utolsó hivatalos fotósorozatát és végső interjúját. A Richard Meryman által készített beszélgetés 1962 júliusában, mindössze egy hónappal Monroe halála előtt készült, Alan Grant fotói pedig az egyetlen olyan felvételek, amelyek a sztár saját otthonában készültek.

Egy nehéz gyermekkor története

Marilyn Monroe Norma Jeane Mortenson néven született 1926. június 1-jén Los Angelesben. Édesanyja, Gladys Baker filmnegatív-vágóként dolgozott, ugyanakkor súlyos mentális problémákkal küzdött, ezért lánya gyermekkorának jelentős részét nevelőszülőknél és intézetekben töltötte.

Utolsó interjújában így idézte fel ezeket az éveket:

„Ötéves koromban döntöttem el, hogy színésznő leszek. Néhány nevelőszülőm azért küldött moziba, hogy ne legyek otthon. Egész napokat és estéket töltöttem egyedül a vászon előtt, az első sorban ülve – és imádtam.”

Tizenhat évesen ment férjhez James Dougherty-hez. A házasság részben gyakorlati okokból köttetett: nevelőszülei másik államba költöztek volna, a fiatal Norma pedig azzal, hogy férjhez ment, elkerülhette, hogy visszakerüljön az állami gondozásba. Kapcsolatuk kezdetben harmonikus volt, de a második világháború idején Dougherty katonai szolgálata miatt hosszabb időre távol került otthonától. Ezalatt Norma Jeane modellkarrierbe kezdett, ami teljesen új irányt adott az életének. A házasság 1946-ban válással végződött. Monroe később így emlékezett vissza erre az időszakra:

„Még gyerek voltam, amikor háziasszony lettem. Másképp nőttem fel, mint az átlagos amerikai gyerekek. A boldogságot soha nem tekintettem magától értetődőnek. Néha azt gondolom, hogy valójában csak boldog feleség és anya szerettem volna lenni, de nem cserélném el mindazt, amit az élettől tanultam.”

A gyárból Hollywoodba

A háború éveiben a fiatal lány egy hadiüzemben dolgozott, ahol egy katonai fotós felfigyelt rá. Modellkarrierje gyorsan beindult, majd szerződést kapott a 20th Century Fox stúdiótól, és felvette a Marilyn Monroe művésznevet. A Marilyn név Marilyn Miller színésznő előtt tisztelgett, a Monroe pedig édesanyja leánykori neve volt.

Első jelentősebb filmes szerepét az 1950-es Aszfaltdzsungel című filmben kapta, amely után rajongói levelek ezrei érkeztek hozzá. Ugyanebben az évben a Mindent Éváért című klasszikusban nyújtott alakítása új szerződést és országos ismertséget hozott számára.

A kritikusok szerint azonban az 1953-as Niagara volt az a film, amely végleg sztárt csinált belőle. Két évvel később következett a filmtörténet egyik legismertebb jelenete: a Hétévi vágyakozás ikonikus képsora, amikor a metró szellőzőjéből feltörő légáramlat felkapja fehér ruháját. A jelenet a mai napig Hollywood egyik legismertebb szimbóluma. 1960-ban Monroe Golden Globe-díjat nyert a Van, aki forrón szereti című filmben nyújtott alakításáért, emellett két BAFTA-jelölést is kapott.

1954-ben Marilyn újból férjhez ment: második férje a baseball-legenda, Joe DiMaggio lett. A pár 1954. január 14-én kötött házasságot San Franciscóban. Kapcsolatukat óriási médiaérdeklődés övezte, hiszen a kor két legnagyobb sztárja talált egymásra. A romantikus kezdet ellenére a kapcsolat hamar feszültté vált. DiMaggio nehezen viselte Monroe egyre növekvő hírnevét és szexszimbólum-imázsát. A házasság mindössze 274 napig tartott, és 1954 októberében válással végződött. Ennek ellenére DiMaggio egész életében különleges érzelmeket táplált Monroe iránt, és a színésznő halála után évtizedeken át rendszeresen virágot küldött a sírjára.

„A legtöbb ember valójában nem ismert engem”

Utolsó filmje az 1961-ben bemutatott Kallódó emberek volt, amelyet Arthur Miller forgatókönyve alapján készítettek. A film különös jelentőséget kapott, hiszen nem sokkal a bemutató előtt meghalt filmbeli partnere, Clark Gable, és egy évvel később maga Monroe is.

Annak ellenére, hogy milliók rajongtak érte, a színésznő gyakran érezte úgy, hogy a világ félreismeri és nem érti meg.

„Tudod, a legtöbb ember valójában nem ismert engem” – vallotta utolsó interjújában.

Beszélt arról a legendás estéről is, amikor 1962. május 19-én a New York-i Madison Square Gardenben elénekelte a híressé vált Happy Birthday, Mr. President című dalt John F. Kennedy amerikai elnök születésnapján.

„Hirtelen teljes csend lett. Azt hittem, egy hang sem jön ki a torkomon. Aztán odaálltam a mikrofonhoz, vettem egy mély levegőt, és azt mondtam magamnak: »Kezdjük el!« Arra gondoltam, ezt a dalt akkor is eléneklem, ha ez lesz az utolsó dolog, amit teszek. És nemcsak az elnöknek, hanem mindenkinek.”

Rejtélyekkel övezett halál

Marilyn Monroe 1962. augusztus 4-én hunyt el Los Angeles-i otthonában, 36 éves korában. A hivatalos vizsgálat szerint halálát altatók túladagolása okozta, az ügyet valószínűsíthető öngyilkosságként zárták le.

Halála körül azonban azóta is számos összeesküvés-elmélet kering. Egyes feltételezések szerint a Kennedy elnökhöz fűződő viszonyáról és a családdal való kapcsolatáról akart nyilvánosságra hozni információkat, mások szerint olyan titkok birtokában volt, amelyek az amerikai politika és a szervezett bűnözés összefonódására utalhattak. Bár ezekre a teóriákra soha nem került elő megcáfolhatatlan erejű bizonyíték, a találgatások több mint hat évtizede életben tartják a Monroe-mítoszt.

Arthur Miller szemével

Monroe harmadik férje, a világhírű drámaíró Arthur Miller volt, akivel 1956-ban kötött házasságot. A házasság sokakat meglepett, hiszen Miller a kor egyik legelismertebb értelmiségi alkotója volt, míg Monroe-t a közvélemény elsősorban szexszimbólumként kezelte. A kapcsolat kezdetben mély érzelmi és szellemi kötődést jelentett mindkettőjük számára. Monroe úgy érezte, végre olyan partnerre talált, aki komolyan veszi őt emberként és művészként is. A házasság azonban idővel egyre nehezebbé vált. Marilyn egészségügyi problémái, vetélései, valamint lelki küzdelmei megterhelték kapcsolatukat. Végül 1961-ben elváltak.Miller szerint kapcsolatuk különleges és nehezen besorolható volt.

„Kapcsolatunk szokatlansága számomra éppen azt jelentette, hogy helyes” – mondta évekkel később Arthur Miller.

A drámaíró úgy vélte, hogy a világ nem az igazi Norma Jeane-t látta, hanem a Marilyn Monroe nevű ikonikus figurát. A média szerinte gyakran úgy kezelte, mintha csupán egy szexszimbólum lenne, miközben sokkal összetettebb, rendkívül intelligens személyiség rejtőzött a reflektorfény mögött.

Miller első találkozásukról így írt:

„Ránézni szinte fájdalmas élmény volt. Tudtam, hogy vagy elmenekülök, vagy belevetem magam egy ismeretlen sorsba. Minden ragyogása ellenére valamilyen sötétség lengte körül, ami egyszerre vonzott és összezavart.”

A pár 1961-ben elvált. Miller később önéletrajzában úgy fogalmazott, hogy a Monroe-val töltött évek jelentették számára „a legjobb és a legrosszabb időszakot egyszerre”.

„Rendkívül bátor ember volt, és azt hiszem, egészen a végsőkig nem adta fel” – emlékezett a színésznőre.

Fotó: Getty Images