1965. május 6-án este Floridában, egy clearwateri szállodában Keith Richards, a The Rolling Stones gitárosa nem tud aludni, mert egy gitárriff jár a fejében. Bekapcsolja a magnót, majd elalszik – reggel pedig arra ébred, hogy sikerült rögzítenie a későbbi „(I Can’t Get No) Satisfaction” alapját.
Richards úgy kel fel, hogy egy háromhangos riff zakatol a fejében. Szerencsére akkoriban már az volt a szokása, hogy magnót tartott az ágya mellett, így sikerül felvennie a dallamot – néhány „morgásszerű” hang és az „I can’t get no satisfaction” sor kíséretében. A felvétel végén még a horkolása is hallható, hiszen azonnal vissza is aludt.
A zenész eleinte nem volt biztos benne, hogy nem csupán a Martha and the Vandellas „Dancing in the Street” című dalát dúdolta-e fel, de végül mégis megmutatta az ötletét a zenekar többi tagjának. A banda pedig erre az „álomra” építve rögzített is egy új számot, amel az „(I Can’t Get No) Satisfaction” címet kapta. Richards az ikonikus nyitó riffet egy új gitáreffekttel, a Gibson Maestro FZ-1 Fuzz-Tone-nal játszotta fel, amely fúvós hangzást hivatott utánozni – azzal a szándékkal, hogy később valódi fúvósokkal egészítsék ki.
A zenekarnak és producerüknek, Andrew Loog Oldhamnak azonban annyira megtetszett a fuzz effekt különleges hangzása, hogy végül a felvételen marad. Ez az egyik első igazán nagy hatású példája a torzítópedál használatának a popzenében (bár egy hasonló „fuzzy” hangzás már felbukkant egy évvel korábban a The Kinks „You Really Got Me” című dalában, köszönhetően Dave Davies kreatív hangkísérleteinek).
A „Satisfaction” a Rolling Stones negyedik listavezető dala lett az Egyesült Királyságban, és az első az Egyesült Államokban, ahol 1965 nyarán teljes egészében uralta a rádiókat. A dal hatására a Gibson Fuzz-Tone pedál iránti kereslet is az egekbe szökött, és az év végére az összes készlet elfogyott.
Nem ez az egyetlen 1965-ös sláger, amely „álomból született”: miközben a „Satisfaction” a listák élén állt, Paul McCartney, a The Beatles tagja – a Stones legnagyobb riválisáé – szintén álmában hallott meg egy dallamot. A „Scrambled Eggs” munkacímen futó szerzemény három hónappal később jelent meg a Help! albumon, immár „Yesterday” címmel. A „Satisfaction”-höz hasonlóan ez a dal is négy héten át vezette az amerikai slágerlistát – hosszabban, mint bármely más kislemez 1965-ben.
Fotó: Nicolas Russell/Getty Images
