55 évvel ezelőtt, ezen a héten, pontosabban 1968. augusztus 26-án debütált az egyik legnagyobb The Beatles sláger – a „Hey Jude”! Az amerikai rajongóknak kicsit várniuk kellett, ott négy nappal később, július 29-én jelent meg.
Paul McCartney által írt „Hey Jude” című dal eredeti „rendeltetése” az volt, megvigasztalja John Lennon 5 éves fiát, Juliant, szülei válásakor. Az felvétel, amely a világ majdnem minden országban vezette a slágerlistákat, az év legkelendőbb kislemeze lett az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában is. Kilenc héten át tartó elsőségével a Billboard Hot 100-on rekordot állított fel az amerikai slágerlistán, minta a leghosszabb ideig listavezető felvétel – a rekordot amit kilenc éven át tartotta. A kislemez világszinten több mint nyolcmillió példányban kelt el, és ott találjuk a számos, a minden idők legjobb felvételeit felvonultató rangos listán.
A „Hey Jude”-ban van egy igen érdekes momentum: ha figyelmesen hallgatjuk a dalt 2:58-nél meghallhatjuk, ahogyan valaki azt kiáltja: „Fuc..ng hell!”. Vitatott, hogy ki káromkodik a szám közben, de John Lennon azt állította, hogy Paul McCartney volt az, mivel éppen egy rossz akkordot nyomott le. Ahelyett, azonban, hogy újra felvették volna az elrontott részt, Lennon ragaszkodott hozzá, hogy a hangmérnökök, „takarják ki” a nem odaillő részt, hogy nehezen lehessen felfedezni. „A legtöbb ember még észre sem veszi…, de mi tudjuk, hogy ott van”, emlékezett vissza John Lennon a „Hey Jude” felvételére.
A Beatles híres slágere néhány év múlva egy másik sztárral is összefonódott – igaz, akkor még senki nem tudhatta, hogy a híres dal címének éppen egy híres színész nevéhez lesz köze. Jude Law ugyanis a „Hey Jude” című dalnak köszönheti a nevét – és persze Beatles rajongó szüleinek, akiknek nagyon bejött a gombafejűek slágere.
És… a statisztika kedvéért: a dal végén a „Na Na-Na-Na-Na-Na-Na Na-Na-Na-Na Hey Jude” refrén 19-szer ismétlődik.
Fotó: Getty Images
