Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1966. május 26-án a Stones megszerezte a brit slágerlista első helyét a „Paint It, Black” című dallal. Mick Jagger és társai számára ez volt a hatodik listavezető kislemez az Egyesült Királyságban. A szerzemény az amerikai Billboard Hot 100 élére is feljutott, később pedig a Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb dala összeállításában is helyet kapott.
Az egyébiránt egyáltalán nem vidám dal – amelyet sokan máig úgy értelmeznek, hogy egy szeretett ember elvesztéséről szól – egy depressziós ember nézőpontjából muatja a világot, aki azt szeretné, ha körülötte minden feketébe borulna, hogy a külvilág is tükrözze a lelkiállapotát. Mick Jagger később elárulta, hogy a szöveg mögött nem állt konkrét inspiráció. Arra a kérdésre, miért írt dalt a halálról, így válaszolt:
„Nem tudom. Mások már korábban is megtették. Egyáltalán nem eredeti gondolat. Minden azon múlik, hogyan valósítod meg.”
Érdekesség, hogy a Rolling Stones eredetileg lassabb, hagyományos soul számként kezdte el felvenni a „Paint it Black”-et. A fordulat akkor jött, amikor Bill Wyman a stúdióban improvizálni kezdett az orgonán, a zsidó esküvőkön hallható dallamvilágot parodizálca. A zenekar társmenedzsere, az egykor orgonistaként is dolgozó Eric Easton, valamint Charlie Watts is csatlakozott hozzá, utóbbi egy közel-keleti táncritmusokat idéző, felgyorsított dobtémát rakott alá.
Ez az új, lüktető ritmus végül tökéletes ellenpontja lett a dal komor szövegének – és megszületett a The Rolling Stones egyik legsötétebb, mégis legikonikusabb klasszikusa.
Fotó: Michael Ochs Archives/Getty Images
